Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Funerátor - Fatens-Fatentes

A mező és a tiszta állatok zsengéi. A megváltott állatokért járó pénz, a juhnyírásból is egy rész. Váltságdíj az elsőszülöttekért és mindenért, ami Istennek volt szentelve. A szentkenyereket csak a papok fogyaszthatták el. A többi adományból juttathattak családjuknak is. A papok éppúgy, mind a léviták minden katonai- és adótehertől mentesek voltak.

Egyház a magyar társadalomban

Hazánkban az államalapítás után a püspökségek megszervezése létrehozta a magyar egyházszervet fő kereteit. Elsőként meg kellett teremteni az egyházszervezet alapjául szolgáló plébánia hálózatot. Szent István törvényei segítették ezt.

Két alapvető törvényre kell figyelnünk:

templomba járást előíró cikkelyre minden tíz falu építtessen közös templomot Az egyházakról Szent István királyunk részben birtokok és falvak adományozásával gondoskodott, az egyház gazdagságának igazi forrása azonban a tizedszedés lett. Az egyházi személyek fontos, esetenként döntő szerepet játszottak nyugat-európai intézmények, szokások, minták közvetítésében, a magyarországi írásbeliség és az írott kultúra műhelyeinek kialakításában.

A tized a középkorban megoszlott a püspök, a prépost, a káptalan között. A 15. század közepétől a nemeseket felmentették a tized fizetés alól. Később ugyancsak felmentették a hajdúkat, a jászokat, a kunokat. Ez a feudális járadék a reformáció egyházaiban is hosszú időn át szolgálta a prédikátorok megélhetését. Igaz, a 16. század közepétől már igen ritkán volt egyházi kézen. A 17. században a dézsmán nem csak a tized bizonyos részét értették, hanem a földesúrnak fizetendő gabona-, állat-, bordézsma utáni terméshányadot.

A tized fizetés történt:

gabonaneműekből: búza, rozs, árpa, zab, tönköly, köles, borból, juh- és méhszaporulatból, a 16. századtól kezdve kecskeszaporulatból, lencséből, borsóból, lenből és kenderből, a 18. századtól kukoricából, dinnyéből, dohányból és később burgonyából.

43