Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Bába

ennekután a harangod tartozék mindenkoron keresgélő viryet vinni, amely svyolgálatjáért a komapétvyből járjon neki minden gyermektől egy-egy poltura. A bába a komapénnj gondosan kérje el és a% asztalra a Prédikátor eleiben tegye. A Prédikátor egyenlően oss%a el, felét adja a bábának, felét ugyan felvegye, vagy sok, vagy kevés. A bába tartozék a Prédikátornak azelőtt való nap a gyermekek keresgélését hírré adni.,V4

Bábának mindenkor istenfélő, józan életű, erejében lévő nőt kellett választani. A hívek ahhoz is ragaszkodtak, hogy legyen a bába ugyanolyan vallású, mint azok a családok, akiknél a gyermek születik. A falvakban hivatásukat gyakorló bábákat a tárgyalt időszakban parasztbábáknak nevezték, mert nem volt végzettségük, hanem tapasztalatok hagyományozása útján jutottak tudásuk birtokába. A megválasztott bábáknak esküt kellett tenniük, hogy „... tudva-akarva sem a gyermekekben, sem az anyákban kárt nem tesznek, hanem minden erejüket arra fordítják, hogy mind az anyát, mind a gyermekeket megtartják. Semmi jutalomért, ígéretért oly füvet, vagy italt nem adnak sem leánynak, sem asszonynak, melytől a gyermeke elmenjen, vagy méhébe ne fogadjon. Sőt ha ilyet tapasztalnak, aki ily gyilkosságra igyekezik, azt mindjárt a prédikátornak bemondják. A keresztelésre nem bort vagy valami babonás vizet visznek fel, hanem tiszta vizet, és hogy ezzel a vízzel, amellyel keresztelnek, sem maga nem babonáz, sem másnak nem engedi, s nem is adja. Mihelyt a gyermeknek nagy változását észreveszi, mindjárt a prédikátorhoz viszi a keresztanyával s anyával a gyermeket, hogy kereszteletlen meg ne haljon.”44 45

Ha az újszülött gyenge, beteges volt, akkor a bábák meg szokták keresztelni a gyermeket. Ezt hívjuk szárazkeresztelőnek. Ennek korai meglétét onnan tudjuk, hogy már a 16. századi zsinati végzések tiltották. A Debreceni Hitvallásban (1562) ezt olvashatjuk: „A Szentlé- lekkel együtt megtiltjuk az ige és sákramentumok, keresztség és úrvacsora kiszolgálását az asszonyoknak és törvényesen nem választott, nem hivatott és fel nem avatott személyeknek. Amint Pál is 1 Tim. 2,1 és Kor. 14 megtiltja. A bábák keresztelését elvetjük azon hamis vélemény

44 SRKLt. Kgg. II. 6. 75.

45 Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak rendje 1762-ből. (Kézirat) (Sokszorosította a Debreceni Református Teológiai Akadémia Jegyzetkészítő Irodája) Debrecen. 1964. 67.

38