Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

Egyházlátogatás (Canonica visitatio)

II. Vajon erényesen élnek-e?

A templom jövedelméről is érdeklődni kell. így élvén együtt és egyenként, úgy most mint a jövendőben, mindnyájan szerencsések és boldogok lesztek.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek mutatják a kérdőpontok válaszadásait. A vizitátorok előbb az egyházi ingatlanok állapota felől tudakozódtak, beleértve a parókiát és annak állapotát is. Megkérdezték, hogy a sákramentumok kiszolgáltatásához vannak-e klenódiumok a gyülekezet tulajdonában. Majd a gyülekezet jelenlévő tagjait — esküdt polgárokat, egyházfit, bírót, a ftliákból megjelenteket — alaposan kikérdezték prédikátoruk felől. A lelkész véleményét is kikérték a gyülekezeti tagok keresztyén életviteléről, egyházukhoz való hűségükről. Megvizsgálták a falu tanítójának munkáját, a diákság szorgalmát. Amennyiben módjukban állt a vizitátoroknak, elsimították a gyülekezetben dúló viszálykodásokat. Ha ezek az ügyek súlyosak voltak, akkor a generális zsinat elé terjesztették fel. A gyülekezeti tagok tudták azt, hogy a következő vizitáció alkalmával keményen számon kérik ígéretük teljesítését.

Fontosnak tartották a vizitátorok pontosan lejegyezni a gyülekezet tulajdonában lévő földeket, réteket, gyümölcsösöket, épületeket. Ez érthető volt, hisz a történelem viharaiban, a három részre szakadt ország területén ismerni kellett a gyülekezetek vagyoni állapotát. Sok esetben azt olvashatjuk az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben, hogy nincs meg ez a földterület, mert más használta, és csak kitartó munkával tudta az egyház visszaszerezni jogos tulajdonának. Az adott történelmi helyzetben a legfontosabb volt a gyülekezetek lelki épülése mellett a vagyoni helyzet számontartása. Csak így fogadhattak lelkipásztort és tanítót az eklézsiák.

A református gyülekezetek egyházlátogatási jegyzőkönyvei tanulmányozása során előtérbe kerültek jeles lelkipásztorok, esperesek, akik vezették a vizitációt vagy a feljegyzéseket is maguk készítették.

Kecskeméti A. (Alexis) János

1611 és 1614 között volt a Zempléni Egyházmegye esperese. Itthoni tanulmányai után külhoni egyetemeken gyarapította tudását. A peregrinációból hazatérve előbb másodlelkész Sátoraljaújhelyen, majd lector Sárospatakon. 1609-ben itt választották meg első lelkésznek, 1611-től pedig esperesnek.

18