Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egy református gyülekezet a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében
Szuhay Benedek könyvében az egyházlátogatásról összefoglaló feldolgozást közölt. Azonban az egyházlátogatás lefolyásának 17. századi részletes leírása magyarul jelen munkában olvasható. így alapos betekintést nyerhetünk a reformáció korát követő canonica visitatio pont- ról-pontra történő eseményeibe és ezeknek érvényre juttatásába. Figyelmet fordítottunk a lelkészi esküszövegekre is. Kálvin tanítása szerint az egyházra vár az a feladat, hogy Isten igéjét hirdesse, a sákramentumokat kiszolgáltassa, gyakorolja az egyházfegyelmet és végezze a diakóniát. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése az egyházi tisztségviselőkre tartoznak. Kálvin kiemeli a lelkipásztor, a tanító (iskolamester), a diakónus szerepét, és fontosnak tartja az egyházkormányzásban a presbiteri tisztséget. Református egyházunk tisztség- viselői tekintetben sokrétű. A lelkész és a tanító (iskolamester) mellett fontos az aedilis (egyházfi) szerepe, kinek munkája összetett és kulcs- fontosságú a gyülekezetben. Előtérben való állása csak akkor halványul el, amikor a 17. század vége felé megjelenik a gondnoki, főgondnoki tisztség. A rendelkezésünkre álló forrásokban korai adatok találhatók a pénztárosi és sírásói tisztségekkel kapcsolatban. Új tisztségként jelent meg a házassági ügyek felelőse. A vizitációs jegyzőkönyvek adatai alapján ez a tisztség elterjedt volt Hegyalja református gyülekezeteiben. A jegyzőkönyvekben külön meg vannak említve azok a gyülekezeti tagok (fatentes), akik a szokásjogban élő dolgok írásba rögzítésekor eskü alatt vallották, hogy a leírt tények igazak. A 16-17. századi történelmi helyzetben a legfontosabb dolog volt, hogy pontosan rögzítsék a gyülekezetek ingó és ingatlan vagyonát. Egyházlátogatás alkalmával a fatentes-ek még a filiákból is be voltak rendelve a vizitátorok által az anyaegyházakba eskütételre. Az egyházi tisztségviselők javadalmazásainál olyan kifejezések és ezekhez kapcsolódó szokások kerültek a kutatómunka során felszínre, melyek meghatározóak a vallási néprajz számára. Az elnevezések különlegesek, nem vagy kevésbé ismertek: takarodó kepe; rúgás vagy rázás; fertőn pénz; munera; nyargaló zab; sabbathalis; gyónógaras; offertorium; bocskorpénz; torban lakás ... Ugyanez mondható el az iskolamesterek jövedelménél: coquia; éléspénz; penna bor, penna kéve; takarodó vonás; bacchanália ... Keresztelés alkalmával elhangzott fogadalomtétel személyes megerősítése, vagyis a konfirmáció ténye megtalálható az írott korai 151