Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egyházfegyelem - Eklézsiakövetés
hez viszik gyermeküket megkeresztelni. Érdekesség, hogy a tárgyalt időszakban a görög katolikusokat batykóknak nevezték a reformátusok. A batykók előszeretettel végezték a keresztelést és az esketés szertartását a hozzájuk forduló reformátusok esetében. Erre nagyszerű példa Komlóska esete. A református prédikátor vonakodva kereszteli meg az ott született gyermekeket. Erdőhorváti, Zemplén vm. 1629: „A% Komlóskán lőtt fattyaknak megkeresytelé- sétől láttatott irtózni az pásztor. Az Ecclesia meghagyta, hogy inkább ő kegyelme keresztelje meg hogy sem az batykók kereszteljék meg, és keresztelés nélkül meg ne haljon. ”,,u Albin —► Gálszécs 1907 —> [Szk. Secovce], Zemplén vm. 1629: ,,Egy asszony elhagyta urát; meghalván az ura, Albinban férjhez ment és mivel hitetlenségben találtatott volt. Ecclesia követése előtt nem esküttem meg, hanem batykóval eskiittettették meg magokat. ”,os Az úrvacsora sákramentuma különös fontosságot képviselt az egyház fegyelem vonatkozásában. A zsinati rendeletek hat alkalomban állapították meg az éves úrvacsorák számát. A bűnösöket, a méltatlanokat előre eltiltották az úrvacsorával való éléstől. Előfordult, hogy a bűnbánati hét végén a templomban vagy a parókián feloldották a bűnbánó bűnösöket. Ha súlyosabb vétke, bűne volt valakinek, eklézsiát kellett követnie. Kálvini irányai magyar református egyházunk az elmúlt századok során egy sajátos vezeklési módot alakított ki, a nyilvános bűnvallást, az eklézsiakövetést. Érdekes elnevezése ennek a Kárpátmedencében Kalotaszegen van, ahol megyekövetésnek304 305 306 nevezik. Az eklézsiakövetés A vizitációs jegyzőkönyvek adatai alapján elmondhatjuk, hogy a 17. századi büntetések egyik leggyakoribb formája az eklézsiakövetés volt. Ez nem volt más, mint egy megszégyenítésen alapuló büntetőeljárás, egy nyilvános bűnbánat. A súlyos bűnt elkövetőnek eklézsiát kellett követnie, vagyis bocsánatért kellett esedeznie. Az eklézsiakövetés ritkán 304 Történelmi Tár 51. 305 Történelmi Tár 71. 306 Barabás László: Eklézsiakövetés a székely „protestáns szentföldön”. In: Vallási Néprajz 7. 141-160. Kiadja: Református Teológia Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciója. 136
