Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

Egyházfegyelem

akkor elrendelték a tanúkihallgatást. Az egyházi törvénykezés elvi formáit a zsinatok végzéseiben határozták meg az egyház vezetői, de a gyakorlati kivitelezés a helyi törvénykezésre maradt.

A kiközösítés és az eklézsiakövetés szorosan összetartozott. Hisz a bűnösöket azért rekesztették ki egyházukból, hogy bűnbánatot tanúsítva megbánják bűneiket, és eklézsiájukat ünnepélyesen megkövetve, magukat az igaz úton való járásra kötelezzék. Már 1562-ben a Debreceni Hitvallás foglalkozott a kiközösítéssel, meghatározva ennek három módját:

„Háromféle értelemben vesszük a kiközösítést a bűnök külön- félesége, vagy a személyek bűnbánata avagy hittagadása szerint. A kiát- kozás az, midőn a hittagadó személy, a ki káromlásával a Szentlélek ellen vétkezett, átadatik a sátánnak, a végveszedelemre szánatik, honnan többé nem nyílik út vissza az egyházba, minthogy megmarad örökre a hittagadásban, hűtelenségben és bűneinek meg nem bánásában. Elkülönítés az, midőn valaki valamely nyilvános botrány s nem főbenjáró bűn miatt különíttetik el az egyháztól vagy tétetik le hivataláról egyidőre, a

133