Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Klenódiumok - Szőnyegek
számban nincsenek benne a török úrasztali térítők, amelyek kerülhettek hadizsákmányként vagy fogadalmi ajándékként az úrasztalára. A 17. századi jegyzőkönyvekből kitűnik, milyen sokfajtájú, sokszínű, szőnyegek voltak református templomainkban. A leírásokból tudjuk, szőnyeg díszítette az úrasztalát, a prédikáló széket (szószéket), a prédikátorok székét (Mózes-széket), sőt temetések alkalmával használatos szőnyegről is történik említés. Rimaszombat —» [Szf. Rimavská Sobota], Kis-Honti kerület 1665: „A prédikáló széken két skarlát szőnyeg. Az Úr asztalán egy Persiai szőnyeg, a Prédikátorok székén egy közönséges szőnyeg. A temetőben halotti alkalmatossággal, amelyet hordoznak, egy szőnyeg. Arra is van példa, hogy a török térítőt feltették a szószékre: Makiár, Heves vm. 1665: „Két szőnyeg egyik az asztalon, másik a prédikáló széken majd egyformája. A Pulpituson egy török kendő. ’-84 Ezekből az adatokból kitűnik, hogy prédikátoraink nagyon szűkszavúan írták le a különböző darabokat. Találunk skarlát szőnyeget, „persiai szőnyeget”, közönséges szőnyeget, virágos szőnyeget, vagy egyszerűen csak „vagyon két szőnyeg”. Anyagukat tekintve voltak gyapjúból, pamutból, selyemből, lenből, kenderből készített darabok. Lehettek kéziszövésűek vagy kézicsomózásúak. A 16-17. században az európai polgárházakban is megjelentek a kisázsiai szőnyegek, ezeket láthatjuk festményeken, főleg Holbein, Pieter de Hooch ... munkáin. A templomokban inkább a szövött technikával készült szőnyegek voltak. Ezeket a szövött, színes, virágos mintával készített szőnyegeket nevezték kilim (kelim) szőnyegeknek. Ezek mind a két oldalukon használhatóak voltak, vékonyabbak a csomózott gyapjú szőnyegeknél, így alkalmasabbak a templomi használatra. A jegyzőkönyvek adataiból azt is megtudjuk, hogy szívesen terítették az úrasztalára vagy a szószékre (kathedrára) az erdélyi festé- kes szőnyegeket. Ezek gyapjúból, szövéssel készültek. A jegyzőkönyvekben „kecze” illetve „veres velencse” név alatt. A feledi eklézsia klenódiumait már korábban közöltük, a másik esetre hozunk most példát: Jánosi —> [S^k. Rimovské Janovce], Gömör vm. 1665: „Két szőnyeg egy kecze. ”2S5 283 284 285 283 SRKLt. Kgg. II. 7. 285. 284 SRKLt. Kgg. II. 7. 117. 285 SRKLt. Kgg. II. 7. 18.
