Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

Életfordulókhoz kapcsolódó szokások - A házasságkötés megáldása

katekizmus keretén belül helyet kapott a káték, prédikációk, a Tízparancsolat és imádságok tanítása. Aló. század végéről, a Borsod-Gömör- Kishonti Cikkek 10. pontjában a következőket írták elő:

„Az egyházban a gyermekekről és ifjakról is gondoskodni kell. Azért a káténak, apostoli hitformának, Úri imádságnak és Tízparancsolatnak összevont és rövid magyarázását fenn kell tartani, s a nyilvános gyülekezésben a szokott órákon és időben elő kell adni az egyházakban. Elsőben a Batizi, azután a Siderius kátéját kell tanítani.”243

A nyilvános gyülekezés és a meghatározott időben való kérdés- feleletszerű megmérettetés nem volt más, mint maga a konfirmáció. Természetesen ezzel a szóval nem találkoztunk sehol a vizitációs jegyzőkönyvekben, de a felvázolt szokásanyag erre utal, ezt jelöli.

A 16-17. században a református gyülekezeteinkben ha nem is voltak díszes, gazdag pompával megünnepelt konfirmációi fogadalomtételek, de a gyülekezet teljes jogú tagjává való befogadás minden református fiatal életében, 12 esztendős korban megtörtént.

A házasságkötés megáldása

A házasság a protestáns egyházak evangéliumi tanítása szerint nem sákramentum. A reformációt követő időszakban nem is volt annyi vita egyházunkban a házasság szertartásáról, mint az úrvacsoráról és ennek kiszolgáltatásáról. Aló. századi zsinatok főleg a házasság megkötésének egyéb tartozékaival, az eljegyzéssel, hirdetéssel, házasulandók korával stb. foglalkoztak.

A 16-17. századi ágendákban Kálvin szellemében megalkotott házasságkötési liturgiák láttak napvilágot. Ezekkel nem célunk behatóan foglalkozni, egyedül a Milotai (vagy Melotai) Nyilas István ágendájából idézzük a házasságkötés liturgiáját:

1. Előfohász

2. Beszéd

3. Ima

4. Fölhívás

5. Három kérdés

6. Esküvés

243 Kiss Áron 725.

108