Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Életfordulókhoz kapcsolódó szokások - Keresztség
Évfordulóhoz kapcsolódó szokások Keresztség A keresztséget, mint az Újszövetség egyik sákramentumát Jézus szerzetté és a tanítványok az O rendelésére kereszteltek. Mt. 28,18-20. A keresztség titkát a Biblia szimbólumok sorával fejezi ki. A keresztelő a keresztyén egyházba fogadást, a gyülekezet közösségébe való felvételt és Krisztus követésére való elpecsételést jelenti. A keresztség Krisztus egyetemes egyházába való felvétel. Az emberélet egyszeri eseménye. Az Újszövetség a felnőttkeresztség eseteiről is szól. Az apostolok csak ezt gyakorolták a missziójuk során. A gyermekkeresztség hagyománya a 4. századtól ered, vagyis a keresztyénség államvallássá tételétől, 313-tól. A gyermekkeresztséget az egyház a szülők és keresztszülők fogadalomtétele alapján a gyülekezet színe előtt szolgáltatja ki. Biztosítékul a szülőkön és keresztszülőkön kívül felelősséget vállal a megkereszteltért a keresztséget kiszolgáltató lelkipásztor és az egész gyülekezet is. Ezt a szövetségi fogadalmat s a vele kapcsolatban vállalt felelősséget kell nagyon komolyan vennünk. A keresztség az egész életre szóló hivatás és feladat. A 16-17. századi zsinati rendelkezések kimondják, hogy a keresztséget ki kell szolgálni: „Rövid alkalmi beszéd után, a Krisztustól annak szerzőjétől rendelt alakban, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe, egyszerű tiszta víznek reáöntésével.”227 Fontos volt, hogy röviddel születése után keresztvíz alá tartsák az újszülöttet, mert a kérész teleden gyermek a hiedelem szerint, veszélynek volt kitéve. Nagy baj volt az, amikor a gyermek keresztelede- nül halt meg. A beteg, gyenge gyermeket vitték sietve a lelkészhez. Előfordult olyan eset is, hogy a bába keresztelte meg. Ágendáink szigorúan tiltották a bábakeresztséget. Régen a szülés után egy-két nap elteltével került sor a keresztelőre. A gondosan kiválasztott keresztanya a bábaasszony kíséretében vitte fel a templomba az újszülöttet megkeresztelni. A vizitációs jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy a bábának előre be kellett jelenteni a lelkésznél a keresztelő időpontját. A keresztelő vizet felvihette a bába, az aedilis, iskolamester vagy a harangozó a templomba. A keresztelő elhalasztása a későbbi évszázadok során alakult ki. A keresztanya és a bábaasszony ment a gyermekkel a templomba. Ha több komapár volt, azok 227 Egyházi kánonok 27. 101
