Thomas Fremperger: Historia Translationis Tunicae Jesu Christi (Budapest - Sárospatak, 2007)
W. Salgó Ágnes: Jézus Krisztus tunikája
tartozó kölni fehér úrasszonyoknál, a Szent Mária Magdolna- kolostorban, László király idejében, Buda városban, amelyet Szigetnek neveznek, a Boldog Margit Szűz kolostorában láttam a bal ujját. Én és sokan mások, akik látták, és akik jelen voltak Kölnben a felséges Frigyes császárral és legjelesebb fiával, Miksával, az 1474. évben”9 Munkájában e híressé vált tunika történetét írja le. IV. Béla királyunk idején a királyné, Laszkarisz Mária udvari káplánja - aki harminchárom éven át böjtölt - azt kérte Istentől, hogy láthassa Jézus Krisztust emberi alakjában. Álombéli látomásában még választási lehetősége is volt, gyermekként vagy szenvedése idején szeretné-e látni az Üdvözítőt. A káplán a gyermek Jézust választotta, s kék selyemből csináltatott egy kis ingecskét, tunikát, amit misézéskor az oltárra helyezett. „Jézus Krisztus testének és vérének fölemelésekor Üdvözítőnk gyermeki ruházatban, az említett tunikát felöltve megjelent ennek a papnak. Tehát ez a pap ettől a látomástól földerült, és napi szokássá tette, hogy Magyarország királynéjának jelenlétében a mise bemutatása közben mintegy háromórás szünetet tartott, és ezért Magyarország királyné asszonya ezen a késedelmen csodálkozva, tapintatosan és jóindulatúan megkérdezte tőle, hogy miért tartja az efféle szertartást ilyenkor tovább, mint máskor.”10 A káplán elmondta látomását, a királyné pedig elkérte a tunikát és eltette. Néhány év elteltével a Jeruzsálemi Német Lovagrend egyik lovagja, aki a magyar királyt segítendő harcolt hazánkban a tatárok ellen [a szövegben tévesen: törökök], szolgálataiért cserébe ezt a tunikát kérte, hogy örömet szerezhessen a kölni Boldog Mária Magdolna kolostorában élő apáca nővérének. A királyné azt kérte, hogy a ruhácska egyik ujját megtarthassa, ezért a bal ujjat levágták, a ruhát pedig aranyozott dobozkába csomagolva, lepecsételve a lovag Kölnben átadta nővérének, lelkére kötve, hogy mindaddig nem szabad kinyitnia, amíg ő vissza nem tér. Halála megakadályozta ebben, s hamarosan nővére is távozott az élők sorából - az aranyos ládikába elrejtett ereklye mintegy százötven éven át őrizte titkát. 1412-ben aacheni zarándoklatuk során magyarok érkeztek a kölni kolostorba, s kérték, hogy mutassák meg nekik a tunikát. „N ekik hírből és az isteni sugallat jeladásából tudomásukra jutott, hogy a kék színű selyem tunika, amelynek a bal ujja bizonyítékképpen hiányzik, ahogy ők maguk állították, ebben a klastrombán van elhelyezve. Ennek a tunikának pedig a bal ujját Magyarországon, Buda közelében a Dunán 9 Kulcsár Péter fordítása, \á.Krónikáink magyarul, 95. 10 Uo. 94.
