Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Képes Géza (1909-1989)

Géza, Maller Sándor, Orbán István, Palumby Gyula, Szabó Ernő, Szabó Gyula, Szabó Károly, Urbán Barnabás voltak, többek között.

Pataki tanárságáról így ír Képes Géza:

Hét évig voltam pataki tanár. Nekem azért is fontos volt az ottani társaság, mert született angoltanárokkal dolgozhattam együtt. Az én diákéveimben még nem volt Patakon angoltanítás. Gimnazista koromban az Angol-inter- nátus helyén még konyhakert állt, a tanárok és iskolai alkalmazottak kis káposztáskeretjei. Káposztáktól pedig nem lehetett angolt tanulni. Annál inkább később, az angol születésű tanároktól. Tanítványaimmal meghitt kapcsolatban álltam. Fél év leteltével mindig megkérdeztem őket, mondják meg őszintén, tapasztaltak-e fejlődést. Egyszer egy szemtelen így válaszolt: - Igen, tapasztaltunk. Tanár úrnak a kiejtése nagyon szépen fejlődött ebben a félévben!

A nagy jövő előtt álló költő-műfordító számára Patak földrajzilag messze volt a fővárostól, s 1941-ben már Budapesten találjuk. Itt sokoldalú nyelvtudását azonnal igénybe vették; a Honvédelmi Minisztérium fordítóként alkalmazta, s egyben bekapcsolódott az ellenállás tiszti vonalába. Emberek tucatjainak életét mentette meg a minisztériumban szerzett nyomtatványok segítségével.

1943-ban, majd 1949-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki. A háború után 1946 és 1954 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője lett, Németh Lászlót és Cs. Szabó Lászlót követte ezen a poszton. 1954-ben megszervezte a Magvető könyvkiadót. Később az írószövetség titkára lett, majd 1956-ban a Magyar PEN Club főtitkárának választották meg. Ebben a minőségében olvastatta be 1956. november 4-én a Magyar Rádióban az írószövetség segélykiáltását a világ íróihoz.

Választott hivatását nem hanyagolta el; ki tudja hány nyelv után még megtanult arabul, japánul, kínaiul. Egyedülálló volt a magyar irodalomban: mindent eredetiből fordított! Csak csodálni lehet ugariti eposz-fordítását, hettita hitrege-tolmácsolását, az ó-orosz Igor ének és akkád ráolvasások eredetivel hűen egyező magyar szövegét.

Főleg és elsősorban a finnugor népek költészetét mentette át magyarra és talán az örökkévalóságnak is. Ennek elismeréséül a Finn írószövetség tagjai sorába választotta, a helsinki egyetemtől díszdoktori címet kapott, s kitüntették a Finn Oroszlánrend Lovagja címmel.

Itthon, 1956-os szerepvállalása miatt, a hivatalos kultúrpolitika kegyvesztettje lett. Széleskörű nemzetközi és hazai elismertsége folytán kénytelenek voltak megtűrni, de a négy József Attila-díj (1950, 1952, 1956 és 1974) mellé nem került oda egy megérdemelt magasabb elismerés.

Rövid ideig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársaként dolgozik, s innen idő előtt nyugdíjazzák.

Bolvári-Takács Gábor és Földy Lilla írják: Élete alkonyán, évtizedekkel a diákélmények és a tanári pálya után, Képes Géza ismét közel került Sáros95