Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Kalydy Miklós (1912-1994)
tem. Főiskolai szenior lettem. Másodéves koromtól kezdve internátusi nevelőként működtem. S újra rádöbbentem, hogy pedagógusnak kell lennem. Úgy látszik, Isten tervében ez volt. Rövid segédlelkészi munkálkodás után gyülekezeti lelkész lettem. Feletteseim biztatására, mint gyülekezeti lelkész, 1944-ben Kolozsváron szereztem meg a tanári vizsgámat, majd 1947-ben a tanítói oklevelet is. Vakációban otthon a paraszti munkát végeztem mint diák és főiskolás. A háború hozta a nagy megrázkódtatást életünkben. Bódvavendégiben (ma Szlovákia) ért a front, ahol hosszú heteken keresztül állott. Falunktól 1 km- re volt az első vonal. Sok testi-lelki szenvedésen mentünk keresztül, anyagilag teljesen tönkrementünk. Egy pár hét múlva, ahogy elment a front, a szlovák hatóságok kiutasítottak - 10 percnyi határidőt adtak a házban való tartózkodásra -, amit a kezünkben elbírtunk, annyi holmival. Hosszú hányódás után újra gyülekezeti lelkész lettem Bódvalenkén, ahol két évig szolgáltam, s 1948 nyarán a Sárospatakon megürült vallástanári tanszékre egyhangúlag meghívattam tanárnak. Azóta itt szolgálok örömmel, népünk felemelkedésén munkálkodva munkakörömben, a nékem Istentől adott tehetséggel. Mint az örökkévaló Király - Krisztus Király - egyszerű katonája végzem szolgálatom népünk iránti nagy-nagy szeretettel Isten előtti felelősséggel. Családos ember vagyok. 1942-ben nősültem meg, négy gyermekem van (két fiam és két lányom). Sok megpróbáltatáson mentünk keresztül családommal egyben. Sok gond és betegség között élünk napról-napra, hitet és erőt merítve Attól, aki mindnyájunknak hordozza gondját. Sárospatak, 1949. június 7. Kalydy Miklós gimn. vallástanár Nagy kedvvel és hozzáértéssel fogott neki vallástanári munkájának. A pedagógusi pálya mindig is közel volt szívéhez. Bódvavendégiben lelkipásztori munkájával együtt minden lehető módon tanította, nevelte, művelte a rábízott gyülekezetét, sőt községet: nemcsak magántanítványai voltak, hanem népművelő előadásokat tartott (számolás, mérés, méhészkedés), a lányoknak kézimunka tanfolyamot szervezett. Patakon kiteljesíthette pedagógiai elképzeléseit. Nemcsak a bibliaismereti, egyháztörténeti és egyházismereti anyagot igyekezett megtanítani diákjainak, hanem személyes atyai-testvéri kapcsolat kiépítésére is törekedett. Mindenki Miklós bácsija lett. Különösen szeretettel és megértéssel volt a faluról, nehéz körülmények közül jött diákok iránt. Itt is, mint eddigi munkahelyein, a lelkesedéssel elkezdett munkát négy év múlva abba kellett hagynia az iskola egyházi jellegének megszűnése miatt. A pataki iskola államosítása után tiszaszederkényi lelkipásztor lett, ahol 30 évig nagy hűséggel végezte lelkipásztori munkáját. Lelkipásztori naplója dokumentálja azt a pásztori lelkületet és felelősséget, ahogyan gondozta, 91
