Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

ELŐSZÓ

meg is valósult, köszönhető a tanári karnak, a tanárok e célért elkötelezett munkájának. Az Angol-internátus létrehozása mögött olyan egyháztársadalmi szempont is volt, hogy a református - vagy protestáns - vallású, a felsőbb társadalmi osztályhoz tartozó családok is megtalálják az igényüknek megfelelő elhelye­zést és ellátást gyermekeiknek, és ne kelljen őket a már működő katolikus intézményekbe adni. De az új internátus létesítése és a felsőbb társadalmi osztályokból származó diákok befogadása nem csorbította a kollégium ha­gyományos elkötelezettségét, hogy a jó képességű, de szegény sorsú diá­kok számára biztosítsa a továbbtanulást. Az Angol-internátusba is „beépí­tették” ezt az elkötelezettséget. Az internátusbán minden évben helyet ka­pott bizonyos számú „tehetségvizsgás”, azaz olyan falusi és jó képességű diák, akik ingyenesek voltak ott, és - tovább éltetve az évszázados hagyo­mányt - korrepetálták, tanulásukban segítették az erre rászoruló, több eset­ben „főúri” diáktársaikat. A tehetségkutatás tudatosan és módszeresen folyt a Kollégiumban. A ta­nárok közül többen elkötelezetten végezték ezt a munkát, hisz maguk is így kerültek a pataki iskolába és lettek annak tanárai. A teológián különösen Szabó Zoltán volt ennek odaadó munkálója, aki falusi tanító édesapjától örök­ségképpen hozta ezt az elkötelezést. A gimnáziumban Harsányi István nem­csak buzgó mozgatója lett a tehetségkutatásnak, hanem teoretikusa is. Ki- sebb-nagyobb cikkek, tanulmányok jelentek meg tollából, később pedig or­szágos szinten is ő lett a tehetségkutatás apostola. (Mindaddig, míg a tehet­ségkutatást, mint az „elitképzés” alapját, a minisztérium le nem állította. Ké­sőbb, már az ún. szocializmusban is, újra zöld utat kapott ez a tehetségkuta­tó, és a tehetséget elveszni nem hagyó pedagógiai program.) Más kezdeményezése is volt a pataki kollégiumnak, mely erősítette a kap­csolatot a faluval és a falusi emberekkel, ahonnan a diákság jelentős része jött. Ez a népfőiskola volt. Maller Sándor 1988-ban, a pataki népfőiskola indulásának 50. évfordulóján tartott beszédében így emlékezett a népfőis­kolára: „Hol keressük a pataki népfőiskola kezdeteit? A Református Főiskola valójában a múltjára támaszkodott, abból indult ki, amikor - a korábbihoz képest mélyebben, rendszeresebben és sokoldalúbban - a magyar falu né­pében gondolkodott, annak igyekezett visszaadni, amit századokon át tőle kapott különböző formákban, hiszen belőle nőtt ki s bele nőtt vissza itt vég­zett növendékeivel.” A népfőiskolái mozgalom része volt annak a társadalmi megújhodásnak, ami a trianoni traumából újraéledő nemzetet, annak legna­gyobb számú alkotóját, a földművelő réteget, gazdatársadalmával és a pa­rasztsággal együtt, önazonosságának keresésére és öntudatra ébresztette. Maller Sándort idézem újra: „A pataki népfőiskola - s ebben nem volt egye­dül - sokat, a legtöbbet tette a falu, a parasztság érdekében, amit akkor és itt tenni lehetett: szemnyitogatással bemutatta az akkori agrárstruktúra tartha­tatlanságát s ezzel valójában előkészítője volt a falu majdani átalakulásá­8

Next

/
Thumbnails
Contents