Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Hegyi József (1912-1995)
Hegyi József (1912-1995) Hegyi József is azok közé a pataki tanárok közé tartozik, akik Patakon voltak diákok, és ugyanoda kerültek vissza tanárnak. Az ő élete, munkálkodása nemcsak a pataki iskolával kötötte össze életre szólóan, hanem gazdagította Sárospatak és a régió kulturális életét is. 1949-ben, tanártársaihoz hasonlóan, ő is megírta életrajzát igazgatója kérésére. így vázolja fel ebben addigi életútját: Az Abaúj-Torna vármegyei Felsődobsza községben születtem 1912. január 14-én. Édesapám az ottani malomban molnársegéd volt, az ő szülei szintén iparosok, gyári munkások, uradalmi kovácsok voltak. Anyai ágon ugyancsak iparos, gyári munkás őseim, rokonaim vannak, de akad köztük 2-3 holdas szegényparaszt is, akik ma is ilyen kis földön küszködnek. Édesapám 1915-ben hősi halált halt az északi fronton, s mivel egy molnársegéd után semmi se maradt, hadiözvegy édesanyámnak éppen elég gondjába került, hogy leánytestvéremmel együtt felnevelkedhessünk. így a véletlennek köszönhető, hogy gimnáziumba kerülhettem. Negyedik elemista koromban ugyanis az év végi vizsgán elég értelmesen szerepelhettem, mert a hivatalos látogató felfigyelt rám, és ugyanazon év szeptemberében már be is hozott a sárospataki református főiskola gimnáziumába. Itt, mint hadiárva, jó tanuló gyermek, nyolc esztendőn keresztül teljesen ingyenes voltam. A kollégium még érettségi után is juttatott nekem támogatást, s így iratkozhattam be 1930 szeptember havában a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára magyar-latin-görög szakos bölcsész- hallgatónak. Ugyanakkor bekerültem az Eötvös József Collegiumba is, s annak tanári oklevelem megszerzéséig, 1935. július 1-jéig tagja voltam. Tanári működésemet 1935. szeptember havában kezdtem meg magyar-latin- görög szakos tanárként a sárospataki református gimnáziumban, s a hadifogságom alatti két év leszámításával, azóta is itt tanítok. Rendes tanári munkám mellett 15 év óta internátusi felügyelő tanári munkát is végzek. Mint elmaradt korosztálybelit, 1944. szeptember havában kiképzésre hívtak be az 52. légvédelmi tűzér-pótosztályhoz. Felszerelés akkor már nem volt, így légvédelmi kiképzésre nem került sor, hanem egy kevés gyalogsági kiképzés után repülőtér-építési munkára fogtak valamennyiünket. Az arcvonal közeledtével mindig hátrább és hátrább szállítottak, majd 1945. február 14-én a Csallóközben levő Szene község állomásán bevagoníroztak és kivittek több légvédelmi üteggel együtt Németországba. A holland határ közelében levő Varel városka repülőterét kellett építenünk a német fogságban 79
