Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Hazagh Mihály (1915-1993)
Hazagh Mihály (1915-1993) Ő is azok közé a tanárok közé tartozott, akiknek egész élete összeforrt a Sárospataki Református Kollégiummal, és a gimnáziumban tanított egész munkás életében, amikortól és ameddig lehetett. Ezért hangozhatott el temetésén az akkori gimnáziumi igazgató, Dr. Derda István búcsúbeszédében: „a sárospataki gimnázium egyik leghűségesebb, legodaadóbb tanárától veszünk végső búcsút, tanítványok, kollégák, munkatársak”. Ókécskén (ma Tiszakécske) született 1915. március 19-én református földműves család hatodik gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Mint szorgalmas és tehetséges tanulót a helyi lelkipásztor ajánlotta a sárospataki református gimnáziumba. 1916 szeptemberében kezdte el gimnáziumi tanulmányait, és 1935-ben érettségizett kitűnő eredménnyel. A szülők kívánságára iratkozott be a sárospataki Teológiára, és 1939-ben végezte el azt. Inkább a tanári pályára érzett elhívást, ezért 1939-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen tanult tovább, és itt szerzett német-angol tanári oklevelet. Mint frissdiplomás tanár visszakerült Sárospatakra, és 1942 szeptemberétől 1987-ig, nyugdíjazásáig itt tanított a gimnáziumban. Neki is részt kellett vállalnia a kollégium sokrétű nevelő munkájából. 1943- tól 1948-ig az Angol-internátus tanáraként, sőt egy ideig megbízott igazgatójaként is dolgozott. 1948/49-ben az iskolatípusok átszervezése idején általános iskolát is indított a Kollégium, melynek ő lett az igazgatója, majd az angol nyelv háttérbe szorulása és az orosz nyelv kötelezővé tétele idején a munka mellett elvégezte az orosz nyelv és irodalom szakot. A későbbiek során szakfelügyelőként is dolgozott. Amikor a gimnáziumot államosították, 1952-ben, és még később is egyetemi katedrára hívták, de ő hűséges maradt iskolájához, Sárospatakhoz. Fia feljegyzése szerint ezekkel a szavakkal utasította el a „kísértést” ilyenkor: „Engem, mint parasztgyereket Sárospatak és a kollégium 10 éves koromtól befogadott, én életem végéig csak tartozom e helynek, szellemiségének”. Amint benne is észrevették a „talentumokat” és irányították a továbbtanulásra, Sárospatakra, ő is, mint tanár igyekezett meglátni és kimunkálni a diákjaiban rejlő tehetséget. Tanítási módszere mindig korszerű volt. Az ő öröme is volt az, amikor diákjai az országos középiskolai tanulmányi versenyeken vagy az egyetemi felvételi vizsgákon sikereket értek el. 1945 februárjában kötött házasságot Szilágyi Margit Ágnessel Budapesten. Három gyermekük született: Ágnes (1946), külkereskedelmi menedzser, 77
