Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Harangi László (1912-1984)
Dr. Harangi László (1912-1984) Amint a pataki Teológián a Barth Károly nevéhez fűződő „Ige teológiája” hatására evangéliumi szellemben kezdtek tanítani az odakerülő fiatal teológiai tanárok, ugyanezt az evangéliumi szellemet képviselte a gimnáziumban Harangi László. Nemcsak a hittanórán, hanem az általa tanított más tantárgyak óráin is ez a szellem volt a domináns, és a diákjaival kialakított kapcsolatot is ez a szeretet által megalapozott tisztelet jellemezte. Nem sok évet töltött tanárként a pataki gimnáziumban, de az a néhány év is sokat jelentett, és sok diákja maradandó lelki hatásokat kapott tőle. Miskolcon született 1912-ben. A miskolci református gimnáziumban érettségizett 1930-ban. A sárospataki Teológián tanult tovább, és ott fejezte be teológiai tanulmányait 1934-ben. 1936-1939-ben Budapesten mint Eötvös kollégista történelem- és földrajztanári képesítést szerzett. Cambridgeben, majd az amerikai Yale és Princeton-i egyetemen ösztöndíjasként tanult tovább. Később, az Egyesült Államokban letelepedve, a pittsburghi egyetemen doktorátust szerzett filozófiából és csillagászatból. Sárospatakon kezdte gimnáziumi tanári pályafutását. Tevékenyen részt vett a Soli Deo Gloria evangéliumi diákmozgalomban. Mint tanár, osztályfőnök, angol internátusi felügyelőtanár tiszteletet és szeretetet váltott ki diákjai körében oktatói-nevelői munkájával. Egy angol-internátusi diákja, a ma az USA-ban élő John Shirley visszaemlékezésében így jellemezte őt: Harangi László lehetett a legkedvesebb ember, akit valaha is ismertem. Az Angol Internátusbán emeletfelelősünk, és minden diáknak, aki csak hozzá fordult, megértő barátja volt. Kitűnően beszélt angolul, és meg volt áldva azzal az ajándékkal, hogy igen figyelmesen tudott odahallgatni. Időről-időre meghívott lakásába beszélgetésre, mint ahogy ezt a többi diákkal is tette. Minden alkatommal készített számomra egy csésze teát, angol módon, tejjel és cukorral. Ez a figyelmessége mindig nagyon meghatott. A háború után a budapesti református leánygimnáziumban, a Baár- Madasban folytatta tanári munkáját. Innen ment ki újra ösztöndíjasként az Egyesült Államokba, ahonnan 1949-ben nem jött haza. Itt először lelkipásztori állást vállalt egy kis gyülekezetben, Warrenben (Ohio), majd a nagyobbakban: Pittsburghban és Bereaban. Közben és egyidejűleg tanárként működött az Oberlin-i (Ohio) Baldwin Wallace College-ban nyugdíjazásáig (1981). Lelkipásztori és tanári munkája mellett szerkesztője volt az amerikai magyar Reformátusok Lapjának. Közben, ösztöndíjat elnyerve, 70
