Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Halász Dénes (1875-1960)

Halász Dénes (1875-1960)

Elhunyta alkalmából Dr. Orbán István a sárospataki Rákóczi gimnázium iskolarádiójában így emlékezett meg róla 1960. május 20-án:

... Halász Dénes 1911-től 1940-ig, 29 éven át volt az iskola tanára. A Debrecenben töltött első négy évét leszámítva egész nevelői pályáját nálunk töltötte. Patakivá vált teljesen, családja révén belegyökerezett ebbe a környezetbe. Az idősebb diákok még emlékeznek érdekes személyére, az ifjabbak azonban aligha ismerték.

1875-ben született Ókécskén, a kanyargó Tisza mellett. Szegény szülők gyermeke volt. Iskoláit Nagykőrösön végezte. Sok nélkülözéssel kellett küzdenie: tanult és tanított egyszerre. Az akkori időben a szegény diákokat alig támogatták, nekik kellett megélhetésüket megteremteniük. Kemény küzdelem után megszerezte a tanári diplomát, bár ez a létért való küzdés fiatalságának több évét rabolta el. Kitartása és akaratereje győzött. Magyar-latin szakos tanár lett. Az Alföld fia pár év múlva a Hegyalja diákvárosában tanított. A gondterhes, nehéz ifjúság után megalapozott, szép életpálya, komoly hivatás várt rá. Rátört az emberiségre az első világháború, mely Halász Dénes és az egész magyar társadalom életére oly döntően kihatott. Újból kemény küzdelem és sok megpróbáltatás következett...

...A haladás lelkes híve volt. A progresszív irodalmat, a haladó politikai és szellemi irányokat lelkesen támogatta. Pedig nem volt forradalmár, mert a békét a forrongásnál többre tartotta. 1945 után idős fejjel a köz szolgálatába állott. Amikor mások elmenekültek, ő odaállt a romok közé és segített azok eltakarításában. Községünk főbírája volt a legnehezebb időkben, a fiatalokat megszégyenítő odaadással dolgozott. Ez a fiatalos lendület, testi és lelki fiatalság elkísérte őt késő öregségéig. Egész életében szorgalmas, takarékos, egészséges életmódú, szolid ember volt. Családja szeretete, az otthon melege kárpótolta őt a külvilág külsőségei helyett. Nagyobb családját alkották diákjai, akik nála laktak. Mindig volt 1-2 diák, akiknek ingyen adott szállást, ha nem bírtak fizetni. Nem akarta, hogy azok szegénységük miatt kimaradjanak az iskolából.

Amint szerette népét és családját, éppúgy szerette a természetet. Nyolc évtizeddel a vállán ment dolgozni szőlőjébe, vagy sakkversenyekre ment egyenrangú ellenfélként a nála 50-60 évvel fiatalabbakkal. Hűséges férj, gondos apa, jó gazda és jó ember volt. Az élet nagy kérdéseit sok életismerettel, előítéletektől mentesen szemlélte. Puritán egyénisége visszatartotta, hogy erejét, képességeit meghaladó feladatokra vállalkozzék. Megmaradt

66