Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Darányi Lajos (1905-1971)

épülő teológia oldalán állt. Elmondta, hogy amikor ifjúsági elnökként veze­tett egy gyűlést a teológusok között, ahol szokás szerint jelen volt egy teoló­giai tanár is, akkor éppen Rácz Lajos, a gyűlés végén megkérte őt, hogy imádsággal zárja be a gyűlést. Rácz „papa” ijedten, mintegy védekezésül kezét maga elé tartva szabadkozott: „nem szoktam, kérem, nem szoktam”. Ti. nem szokott csak így, spontán imádkozni, hisz ezt az új teológiai, ke- gyességi irány hozta gyakorlatba Patakon is. A pataki Teológiai Akadémián mint óraadó, homiletikai gyakorlatokat tar­tott, szemináriumot vezetett és bibliaismeretet tanított. A diákok hosszú sora, egész lelkipásztor nemzedék azonban akkor tanult tőle legtöbbet, amikor igehirdetéseit hallgatta a pataki templomban. Sokan példaképnek tekintet­ték őt, és olykor akaratlanul is átvették hanghordozását, gesztusait. Mint kollégiumi lelkészi gondnok a negyvenes évek második felében, egészen az iskola államosításáig, a kollégiumi ünnepi alkalmak igehirdetője volt. A gim­náziumban az érettségi vizsgákon gyakorta volt érettségi elnök. Életrajzá­ban visszaemlékszik volt osztályfőnökére, Deák Geyzára. Ezt írja róla, és a maga későbbi érettségi elnökségéről: „Annikor megtudta, hogy ungi vagyok, vitt az ő osztályába, az a-ba. Mert ungiakat soha nem szeretett úgy senki Patakon, mint Deák Geyza. Még én sem tudtam úgy szeretni, pedig később, érettségi elnök koromban mondogattam: Szeretném látni azt az ungi diákot, aki megbukik addig az érettségin, amíg én leszek az elnök. Nem is bukott meg senki.” Élete legnagyobb tragédiájaként élte meg a pataki kollégium államosítá­sát. Az államosítás után mondta: „Addig nem lépek be a kollégium területé­re, sem az iskolakertbe, amíg az újra egyházi nem lesz”. Nem érte meg, hogy belépjen oda. A már idézett életrajza végén így foglalja össze patakiságát: „Engem Isten ... patakivá tett. Itt érettségiztem, itt végeztem a teológiát, itt voltam szénior, az egy külföldi év után ide kerültem vissza vallásoktatónak és itt lettem lelki- pásztor. A püspökséget is csak ügy vállaltam, ha Patakon maradhatok. A sírhelyem is régen megvan. Itt várom majd vissza Krisztust is. Jövel, Urunk Jézus!” Darányi Lajos legközvetlenebb munkatársa és imádkozó társa felesége volt, Komjáthy Ilona. Őt is Ungból hozta, aki a szomszédos nagygejőci lelki- pásztor lánya volt. 1933-ban kötött vele házasságot. Két gyermekük szüle­tett: Ilona (1937) és Lajos (1939). Mindketten zenetanárok lettek. Már nyug­díjasként, sőt betegen keresztelte unokáját, mint „a világ legboldogabb nagy­apja”, llukáék fiát, Benkő Zoltán Lajost. Az alábbi szövegű gyászjelentés adta tudtul halálhírét: „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én ben­nem, ha meghal is, él”(Jn 11,25) Fájdalmas szívvel, de Isten akaratát elfogadva és Krisztusért adott irgal­mában és kegyelmében bízva jelentjük, hogy a szerető és szeretett leghü­37

Next

/
Thumbnails
Contents