Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Bálint József (1886-1957)

Bálint József életéről és munkásságáról Dankó Imre szeretettel írt és semmit el nem hallgató, részletes tanulmány olvasható a Kazinczy Ferenc Társaság 1995-ös Évkönyvében. Képes Géza pedig az Élet és Irodalom 1974. évi 36. számában a következő lírai nekrológot írta róla:

Egy festő emlékezete. Bálint Jóska festőből rajztanár lefts attól fogva ecsetet kezébe nem vett, csak poharat - mindig csak poharat. S a rajzórák alatt kiütést kapott az iszonyattól. De egyszer meglestem: a Bodrog partján másfél órán át figyelt egy hangyabolyt - arcán az üdvözültek mosolya ragyogott. Lakásán egyik képét megcsodáltam: a Királyhegy fölött három nap sütött - száz pengőért nekem adta, legalább tízszer annyit ért. Később megszorultam, tovább adtam, szintén egy százasért. Megtudta, szörnyen megharagudott rám. Kocsmában békültünk ki - egész éjjel ittunk és végül megcsókoltuk egymást. Meghívott magához, mert már záróra volt. A lakásán kihozta képeit a pókhálóból, porból, piszokból - odaállította őket köröskörül a falhoz: „ Válassz! Amelyiket akarod. De ingyen. Ez ajándék. Tovább nem adható. ” És Bálint Jóska meghalt. Pedig még nem ivott eleget. De hát jött a parancs: menni kell. Ment is.

Nyitott koporsóján virágözön, kétmillió méh csapott le rá. S a temetőkert, egyszerre, koporsóstul, mindenestül emelkedni kezdett...

Olyan volt ez a temetés, mintha ő rendezte volna.

K. K.

Bálint József otthonában

24