Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

FÜGGELÉK - Geoffrey Tier: Hungaria io te saluto

„isten veletek” - szörnyű szavak ezek, és hányszor, de hányszor kellett már kimondanom őket életemben, amely háborúkkal és elválásokkal volt teli - és mennyire magába foglalja a világ minden könnycseppjét, ahogy az ember visszanéz a boldog évekre, amelyekről tudja, hogy soha nem fognak visszatérni, lezárult barátságokra és korszakokra, és Tennyson szavaira emlékezik a Morte d’Arthuiból. „letűnik a régi rend és helyébe új rend kél, / s az Úr akarata új alakban teljesül.”

S újra e szavak tolulnak ajkamra, amikor a prágai angol követség osztályvezetőjeként legnagyszerűbb barátom, Szabó Gyula halálhírét kaptam. Ó, Gyulám, kedves fiam, örök hűséges barátom, jó és őszinte ember... Marcus Antoniusszal vallom: „Barátom volt ő, hozzám hű s igaz... / Caesarral szívem ott gyászpadon van, / Pihennem kell, míg hozzá visszatér.” (Shakespeare: Julius Caesar. Fordította: Vörösmarty Mihály).

De térjünk vissza a tanításhoz. A délelőttöket, ahogyan azt már említettem, a világtörténelem tanulmányozására fordítottuk, mely témáról, szerencsére, meglehetősen alapos ismereteim voltak, de mind ez idáig nem tanítottam a tárgyat. Ám igaz, hogy a tanulás legjobb útja-módja a tanítás. Amikor az angol történelemhez értünk, biztos talajt éreztem a talpam alatt, és föl tudtam kelteni az érdeklődésüket az angol és a közép-európai történelem összefüggései iránt, bár olykor itt is szembetaláltam magam váratlan kérdésekkel, mint például az, hogy „vajon 1588-ban a Spanyol Armadát nem inkább a tengeri viharok győzték-e le, mint Drake gyújtó-hajói?” A taktikus és helyes válasz az volt, hogy tulajdonképpen mindkettő. Aztán: „Mi volt valójában a búr háború következménye?” Ezzel a kérdéssel nagyon ingoványos talajra tévedtünk, de kielégítette őket az a magyarázat, hogy a búrok nagyon tanulságos leckét adtak nekünk az állóháború mibenlétéről, és egyik legkiemelkedőbb tábornokuk, Smuts, Anglia rendíthetetlen híve volt. Arra a kérdésre, hogy „Mi volt a II. (spanyol) Fülöp és I. (angliai) Erzsébet közötti ellentét hátterében?” - a jól bevált stratégiához kellett folyamodom: azt mondtam, hogy erről majd egy következő órán lesz szó, aztán hazamenvén a téma alapos tanulmányozásába fogtam. Természetesen a történelemórákat jócskán megtűzdeltem az angol grammatikára és szintaxisra vonatkozó magyarázatokkal. Erről jutnak eszembe azok a délutánok, amelyeket az angol nyelvgyakorlás című órák töltöttek ki.

Kissé furcsán érintett, hogy ezt a fiúk és valójában maguk a tanárok is alacsonyabb rendű tárgynak tekintették, olyannak, amit nem kell egészen komolyan venni. Flamarosan sikerült eloszlatnom ezeket a vélekedéseket, és a rendes angol órák színvonalára emelnem a tárgyat. Ebben sokat segített az igazgatóság megértése és a fiúk angol irodalom iránti érdeklődése, már amennyire érzékeltetni tudtam velük annak nagyszerűségét. Flamarosan rájöttem azonban, milyen rossz lenne abba a csapdába esni, hogy csak fölolvasok nekik vagy hogy hangosan fölolvastatok velük az angol és amerikai prózából vett szemelvényeket, amelyeket nem értettek volna meg, és

189