Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Zsíros József (1900-1980)
Dr. Zsíros József (1900-1980) Először diákja volt a sárospataki főiskolának, majd rövid lelkipásztorkodás után visszajött teológiai tanárnak. A 40-es évek végén az Egyesült Államokba ment, hol lelkipásztorként és teológiai tanárként működött. Hernádszentandráson született 1900. május 29- én. A gimnáziumot Sárospatakon végezte, ahol 1920-ban érettségizett. Itt végezte a teológiát, és szerzett lelkészi oklevelet 1926-ban. Közben Philadelphiában (USA) ösztöndíjasként folytatott teológiai tanulmányokat 1924/25-ben. A Teológiáról kikerülve, Putnokon volt segédlelkész (1925), Taktaszadán helyettes lelkész (1926), Ondón pedig rendes lelkész (1927-1928). Innen hívta meg a Sárospataki Főiskola teológiai tanárnak, ahol az ószövetségi tudományokat és héber nyelvet tanított. Teológus diákként több teológus társával bekapcsolódott a cserkészmozgalomba, és a cserkészmunkával együtt az evangéliumi diákmunkának is úttörői lettek annak vezetői. Baksy Rezső írta meg a pataki kollégiumi cserkészet kezdeteinek történetét. Az indulásról - benne Zsiros József szerepéről - így ír: „A cserkészet 1921. szeptember havának első felében vonult be az iskola falai közé” olvassuk az 1921-22. évi iskolai értesítőben. Azonban ez a bevonulás nem ilyen simán történt. A cserkészcsapat alakítását két oldalról is rosszallólag nézték: ellenezte a tanári kar, - nyilván, mert nem ismerte az eszmét -, s gyűlölték a diákok - ők hamar megismerték az eszmét, de sokat kívánt tőlük a tíz törvény. Sok nehézséggel kellett az öt alapítónak, Vincze Károly, Szabó Zoltán, Zsiros József, Benke József és Újszászy Kálmán theológusoknak megküzdeni, míg az első őrsi összejövetelig eljutottak. A Biblia körül ülő theológus diákok sokat gondolkoztak azon, hogy hogyan lehetne a züllésnek indult diákokat jó útra téríteni. Ilyen csendes óra szülte gondolat volt az, hogy cserkészcsapatot alakítanak. Mikor mindent előkészítettek, Zsiros József egy óraközi szünetben az iskolaudvar egyik padjáról szólt az ifjúsághoz, melyben kárhoztatta az akkori diákéletet, és sötét színekkel festette annak következményeit, majd ismertette a cserkész mozgalmat, és felhívást intézett a jelentkezésre. A szónoklatot a diákok nagy része csúfolkodólag és megvetőleg hallgatta, de volt egy pár fiú, aki titokban jelentkezett cserkésznek, azonban ez a szégyenérzet nemsokára büszkeséggé változott, s nem csak tűrte a nem cserkészek gúnyolódását, hanem büszkeséggel viselte a liliomot. 170
