Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Újszászy Kálmán (1902-1994)

Azon túl, hogy Újszászy Kálmán a Kollégiumban teológiai igazgató, közigazgató tisztségeket viselt és a velük járó munkát vállalta, közegyházi tisztségei is voltak, és ilyen minőségben való forgolódása, megnyilatkozásai olykor iránymutatóak voltak. A zempléni egyházmegye gondnoka (1955-1965), a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka (1984-1991), konventi (zsinati) rendes tag, a Zsinati Tanács tagja, a tanulmányi bizottság ügyvezető elnöke, közgyűjteményi felügyelő, a zsinati lelkészképesítő bizottság világi tagja volt.

Kitüntetései: a Magyar Cserkészszövetség Fehérszarvas rendje; a Munka Érdemrend arany fokozata; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje; Sárospatak első díszpolgára.

1937-ben kötött házasságot Deák Ilonával, Deák Geyza sárospataki tanár lányával. Gyermekeikről így ír 1977-ben:

Négy gyermekünk van: Ágnes restaurátor az Orvostörténeti Múzeumban, Kálmán az MTA Szerkezeti Kémiai Kutató Intézetnek tudományos munkatársa, László belgyógyász szakorvos Miskolcon a Szentpéteri-kapui kórházban, Esztert most vitte feleségül egy magyar származású második generációs Detroitba. Hét unokánk van.

Újszászy Kálmán, Sárospatak „nagy öregje”, 1994. április 20-án halt meg a miskolci Semmelweis kórházban. Temetése Sárospatakon volt a református templomból. Sírja pedig alig 100 méterre van attól a nagy diófától, amely alatt évenként rendszeresen összegyűltek a faluszeminárium és a népfőiskola által gyújtott fáklya tovább- vivői az 1980-as évek elejétől, hogy újra utat keressenek és irányt mutassanak a célt tévesztett és utat kereső magyar társadalomnak.

(Az idézetek az Újszászy Kálmán emlékkönyvből valók - Szabad tér, Budapest-Sárospa- tak, 1996.)

B. Gy.

Dr. Újszászy Kálmán és a népművészet

166