Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Szabó Ernő (1904-1982)

Debrecenben, Székesfehérváron, hogy csak néhányat említsünk. Játéka mindig rendkívüli élményt jelentett hallgatóinak. Játszott kamaraegyüttesekben is. Elsőként az országban néphangversenyeket rendezett. Zenei Szemináriumot vezetett Sátoraljaújhelyen „Bevezetés a jó zene hallgatásába” címmel olyan sikerrel, hogy a megyeháza díszterme is szűknek bizonyult közönsége befogadására, sokan a folyosón állva hallgatták. 1943-ban a Magyar Rádióban tartott hangversenysorozatot „Jó zenét az ifjúságnak” c\mme\. Mindenütt terjesztette a jó zenét. Hívására nagy művészek jöttek Patakra hangversenyezni. Koncz János, Zathureczky Ede Herz Ottóval, Végh Sándor, Veress Sándor, Waldbauer Imre Szoltsányi Györggyel, Farkas Ferenc, Török Erzsi. Előadást hallhattunk Szabolcsi Bencétől Tinódi zenéjéről... Szabó Ernő munkássága alatt fénykorát élte nemcsak a Kollégium, de Sárospatak zenei élete is, mely aztán messzire kisugárzott a kiszállásokon, regőscserkész munkán, falusi hangversenyeken, szupplikációkban, meg a rádió hullámain keresztül.

Mi mindent tanultunk még Szabó Ernőtől zenei ismereteinken, hangszeres tudásunkon kívül!... A győri Állami Zenekonzervatóriumba kerülve a hegedű-tanítás mellett ott is megindítottam falusi, üzemi hangversenyeimet. Majd a Tanítóképzőben pataki, „Szabó Ernő mintára” tanítottam éneket, szerveztem zenekart, népdalkórust, gyűjtöttük a népdalokat, a népi hagyományokat, s vittük vissza a falu népének. Mi más ez, mint a pataki Collegium Musicum kiteljesedése. Patak nélkül, Szabó Ernő indítása nélkül mindezt sohasem tettem volna... Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a pataki kollégium zenei krónikájának megírásában szeretett tanáromnak, Szabó Ernőnek szerzőtársa is lehettem. Csak az fáj, hogy e könyv bemutatóját már nem érhette meg, mert 1982. szeptember 20-án befejezte földi életét. De szelleme tovább él és hat. Elsősorban azokon keresztül, akik tanítványai lehettek. Akik hallgathatták, akik ismerhették. S kötelességünk szóban, írásban az utánunk jövőkkel is megismertetni munkásságát, életműve ragyogó példáját, melyre csodálatosan illenek Kányádi Sándor sorai:

Falak omolhatnak,

Kövek is váshatnak,

Magaslik, nem porlad

a megtartó

példa.

B. E.

137