Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Sipos Zoltán (1914-2004)

Sipos Zoltán (1914Tiszaladányban született 1914. november 11-én. A sátoraljaújhelyi kegyesrendi római katolikus reálgimnáziumban érettségizett 1933-ban. A Sárospataki Teológián tanult, itt szerzett lelkészi oklevelet 1939-ban.

Segédlelkészként dolgozott egy-egy évet a következő gyülekezetekben: Sátoraljaújhely, Újcsanálos, Kistárkány, Cigánd, Szerencs, Tárcái. 1942-től 1948-ig óraadó tanár a pataki református gimnáziumban. Éneket és zenét tanított. Mint lelkésztanár, a hitoktatásban is részt vett. Egyformán szerette tantárgyát és diákjait, és ez a szeretete elég volt ahhoz, hogy minden külön igyekezet nélkül is fegyelmezni tudta tanítványait. Óráit a közvetlenség jellemezte, és az általa tanított tárgy miatt is felüdülés volt az a nehezebb órák és szigorúbb tanárok után. Hegedűjét legtöbbször magával hozta, és azzal tanította és kísérte az énekeket és éneklésünket. Úgy tanított, mintha az énekórák hittanórák lettek volna, és a hittanórák énekórák. 1948-tól 1950-ig a Humán-internátusban nevelőtanári munkát is végzett.

1947 jeles esztendő volt életében. Ekkor szerzett tanítói és kántori oklevelet a pataki Tanítóképzőben, és ekkor nősült. Feleségül vette Máthé Klárát. Házasságukból két gyermek született: Katalin (1948) és György (1951).

1947 és 1950 között az államosított általános iskolának (a korábbi, gimnáziumi négy alsó osztály) volt énektanára. Osztályfőnök is volt két évig; egykori osztályának tagjai máig emlékeznek a tanítványaival mindig közvetlen, megértő, szeretetreméltó egyéniségére.

Az 1950-es esztendő pedig fordulópontot jelentett életében. Ekkor, az iskolák államosítása után, és érezve a még megmaradt pataki iskola államosításának előszelét, választania kellett, hogy tanítói-tanári pályán marad vagy lelkipásztori munkát végez. Ő a közé a kevés lelkész-tanár, ill. lelkész-tanító közé tartozott, akik úgy választottak, hogy lelkipásztorként kívánnak tovább dolgozni. 1951-től 1962-ig a kis abaúji gyülekezetben, Baktán volt lelkipásztor, 1962-től 1979-ig, nyugdíjazásáig pedig a valamivel nagyobb Mórán.

Sárospatakkal, a pataki kollégiumnak az államosítás után is egyházinak maradt részével, a Tudományos Gyűjteményekkel lelkipásztorként sem szakadt meg a kapcsolata. Nagy hűséggel, szeretettel és hozzáértéssel készítette el a fényképek százait az abaúji, zempléni falvakról, gyülekezetekről, az egyházközségekben szolgáló szolgatársakról, a templomi klenódiumok- ról, egyházi és társadalmi eseményekről. Az adattárnak értékes dokumentumai ezek.

130