Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Koncz Sándor (1913-1983)
barátokat is, de ellenségeket is szerzett magának. Élte azt, amit doktori értekezésében így fogalmazott: „A teljes emberi élet nehéz útja az, hogy hazugság, előítélet és elmélet nélkül merjem magamban önmagamat látni, élni és remélni". A humor is segítette őt, hogy túllendítse élete mélypontjain. Mikor a pataki teológia bezárása után falura küldték gyülekezeti szolgálatra, tréfásan mondogatta: nem is Felső-, hanem Alsóvadászra (Alsóvadász - neve ellenére - jelentősebb község volt, mint Felsővadász). És nem tekintette lefokozásnak falusi lelkipásztorkodását. Amikor Bereczky Albert közölte vele, hogy „arra ítélünk, hogy falura kell menni lelkipásztornak”, azt felelte: „Flogy mondhat ilyet püspök úr? Lelkipásztornak lenni nem büntetés, hanem a legmagasz- tosabb szolgálat az egyházban!” Alsóvadászi lelkipásztorkodása jelentős és emlékezetes korszak volt mind neki és családjának, mind a gyülekezetnek. Népszerű lett a községben is - nemcsak a gyülekezetben. Ehhez színes előadásmódján és közvetlen kapcsolatteremtő kézségén túl az is hozzájárult, hogy a munkáskörnyezetben felnőtt városi fiú, majd teológiai tanár sáros időben felhúzta a gumicsizmát, a tűző napon feltette a szalmakalapot, és végezte derűsen - és nem is rosszul - a paraszti munkát a parókia nagy kertjében. 1943-ban kötött házasságot egy - sőt két - pataki tanárdinasztia leszármazottjával, Harsányi Ilonával. Gyermekeik: Katalin (1946) Párizsban élő közgazdász, Éva (1946) 35 éve megszakítás nélkül a pataki gimnázium kémiabiológia szakos tanára, Gábor (1960) közgazdász, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója. A maga fogalmazta gyászjelentésben arról tesz bizonyságot, hogy az ember életében nincs kis és nagy megbízatás, hanem minden feladat fontos, ha hűséggel és felelősséggel végezzük azt. B. Gy. 100
