Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században

lehetetlen, hogy ez a szemléletváltás valamilyen módon ne érintette volna az egész korabeli református magyarság gondolkodásmódját. Olyan kiváló, az egyház- és irodalomtörténet-írás által idáig kevéssé vagy egyáltalán nem méltatott munkákra gondolunk itt, mint Szatmári Ötvös István Titkok jelenése (Nagyszeben, 1668)' című apokalipszis-kommentárja, Szöllösi Mihály Sión leánya (Kassa, 1668)2 címen megjelent allegorizáló vitairata vagy Szőnyi Nagy István Mártírok koronája (Kolozsvár, 1675)3 című, vértanúságra felkészítő könyvecskéje.

Kár, hogy a hazai puritanizmus-kutatás évtizedeken keresztül a racionális gondolkodást preferáló, a misztikusabb elemeket szándékosan elhallgató szemlélettel közelített az egyik legjelentősebb magyar lelki ébredés történetéhez, s ezáltal a mozgalom egyik hazai elindítójának tekinthető Medgyesi Pál Praxis pietatisa sem kerülhetett az őt megillető helyre. Pedig Incze Gábor közel hetven esztendővel ezelőtt már tett egy merész kísérletet Medgyesi irodalom- és művelődéstörténeti helyének kijelölésére, amikor így fogalmazott: „Mint ahogyan Macaulay Bunyant Milton mellé helyezte, úgy mi is egyvonalra állíthatjuk Zrínyinek a munkálkodását a Medgyesi Praxis Pieta- tisával. ’

Incze Gábor megállapításában lehet némi túlzás, de amit mond, az a magyar Praxis pietatis ügyében mára nagyon is időszerűvé vált perújrafelvétel előmozdításához éppenséggel elegendő.

1

2

3

4

RMKI, 1078 RMK I, 1068 RMK I, 1180

INCZE: i.m. 193. Macaulay megállapítása így hangzik szó szerint: „...nem félünk kimondani, hogy bár Angliában sok ügyes ember volt a 17. század utolsó felében, de ami a képzelő tehetséget illeti, kitűnő rangot csak két elme foglalt el. Egyik, mely az Elveszett Paradicsomot, másik mely a Zarándok útját alkotói' In: T.B. Macalay, Goldsmith Olivér: Bunyan János, Budapest, 1905. 77.

03 50 SO