Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Gaál Botond: Etnicitás, egyház és az Európai Unió

gálni azt, milyen keresztyén gondolatok érvényesülnek e kontinens életében. Másképpen: milyen keresztyén elvek tartják össze és vonják egy közösségbe az európai népeket?

A nép rendjéről Ézsaiás próféta azt tanítja, hogy „minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfüj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk beszéde örökre megmarad.” (Ezs 40,6-8) Az Újszövetség pedig nagyon határozottan eltörli még a határokat is a népek között: „Ti, akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gál 3,27-29) A népek rendje tehát egy meglehetősen esetleges, történeti rend, azaz a népiség nem örökkévaló, hanem igenis idői lét. Isten „határozza meg a népek eleve elrendelt idejét és lakóhelyük határait!” (ApCsel 17,26b) A keresztyénség továbbá egyértelműen azt az álláspontot képviseli mindenütt az egész világon, hogy az elválasztó határok Krisztusban megszűntek. Nincs tehát örökre biztosított léte egyetlen nemzetnek sem, akármennyire is igyekszik kialakítani a saját, önző érdekekre épülő nemzet-államát. Másképpen ezt a gondolatot úgy lehetne mai nyelven értelmezni, hogy végre az európai népek, amelyek tényleg európai keresztyén kultúrán növekedtek föl, a földrajzi határokat nem tekinthetik törésvonalnak. Sem a szeretetre épülő keresztyén magatartás, sem a tudomány, sem a kultúra, sem pedig az erkölcs nem ismernek elválasztó határokat. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy korunkban már nem beszélhetünk keresztyén népekről, ahogyan azt egykor Nagy Konstantinus gondolta. A keresztyén örökség azonban létezik szinte valamennyi európai nép életében. Az egyház is jelen van mindenütt, hol erőteljesebben, hol pedig halványabban érezteti hatását. De az a nép, amelyik ráadásul keresztyénnek mondja magát és nem a krisztusi magatartást követi, az saját maga fölött mondja ki az ítéletet. Egészen konkrétan, az ilyen népet nem szívesen fogadja be az Európai Unió. Legalább is addig, amíg keresztyénségét felül nem vizsgálja és nemzedékeken át ki nem irtja maga köréből a romlottságot. Ebben kellene elöl járnia mindenütt az egyháznak. Az egyház nem teheti meg azt, hogy előbbre helyezi a nemzeti értékeket a keresztyén értékeknél, mert ő akkor és ott azonnal megszűnik egyház lenni. Az ilyen nép, illetve az egyház által ily módon félrevezetett nép nem mondhatja magáról, hogy ő Ábrahámnak ígéret szerinti örököse, mert igazából „nem öltötte föl magára Krisztust”. (Gál 3,27) Ez vonatkozik mind a magyarországi keresztyénségre, mind a befogadó nyugati keresz- tyénségre, mind pedig a kelet-európai népek keresztyén egyházaira is. A kelet-európai keresztyénség éppen azzal hozza magára az átkot, hogy nem látja a nyugati biblikus keresztyénségnek ezt a szellemiségét, s nem veszi észre ennek a szellemiségnek a nyugat-kelet irányú mozgását. Ezek a népek - politikai és egyházi vezetőik egyaránt - szüntelenül azt hangoztatják, hogy ők EurópáOS 34 SO