Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Debrecen - Lenkeyné Semsey Klára: A gyülekezeti tisztségviselők választásának kritériumai
Exkurzus Az éTTLOKOTTOS' mint a gyülekezet vezetője az úrvacsora alkalmával is gyakorolta felügyelői tisztét. Holtz1 részletesen foglalkozik e témával magyarázata során. Az úrvacsorát házaikban ünnepelték a gyülekezetei tagjai Jeruzsálemben (ApCsel 2,46). Ugyanez a gyakorlat a hellénista gyülekezetekben is (ApCsel 20,7). Ha egy nagy hellenista városban több házi gyülekezet is volt, elöljárója, vezetője akkor is csak egy volt. Neki kellett a több helyen összegyülekező keresztyéneket gondozni, a saját házánál lévőkkel együtt. A legősibb keresztyén istentiszteleti hely egy ház, ahol elhelyeztek egy asztalt, amelynél megtörték a kenyeret.2 Ilyen házi gyülekezetek voltak Priska és Aquila körül (Rm 16,3. IKor 16,19), Nympha körül (Kol 4,15), Filemon körül (Filem l). Justinus tanítása szerint (67), amikor a kenyeret, bort és a vizet előkészítették, az elöljáró imádkozott, hálát adott, mindenkinek adott az úrvacsorából. Azoknak pedig, akik nem voltak jelen, a diakónusokkal küldött. A gazdagok és azok, akik akartak, adományt adtak, mindenki jótetszése szerint, amit akart. Azt, ami összegyűlt az elöljárónál, a gyülekezet felügyelőjénél hagyták, és ő segítette az özvegyeket és árvákat, a betegekkel és más egyéb ok miatt nehéz helyzetben, bajban lévőkkel együtt, pl. foglyokat, idegeneket, akik átmenetileg tartózkodtak közöttük, egyszóval mindenkit, aki bajban volt. O volt a támasz, a védelmet, segítséget nyújtó. Az úrvacsora nemcsak a speciálisan keresztyén istentisztelet kristályosodási pontja, hanem a szeretetszolgálaté, a diakóniáé is. Adományt és pénzt az úrvacsorái istentiszteletre hoztak magukkal a hívők, és azokkal a betegeket, a szükségben, bajban lévőket, idegeneket támogatták, segítették. A felügyelő sajátos liturgiái szolgálatáról ebben az időben még nincs szó, azonos funkciója van a őiáKoroy meghatározással jelölt gyülekezeti szolgával. A Didache sem tesz liturgikus szolgálataik között különbséget. A fogalmak jelentéstartalmának változása, illetve egy meghatározott irányban való fejlődése, a szolgálatok specializálódása egy későbbi folyamat része, amely kb. a 2-3. századtól követhető. A Pásztori levelek bizonysága szerint tehát az éníoKonos jelentése: gyülekezeti felügyelő, elöljáró. i Az ópéyeTcti „nyújtózkodni”, „kinyújtani a kezét, valami után”, „törekedni”, „megkívánni”. Van a fogalomnak egy rossz kicsengése, különösen, ha a 6,10-re gondolunk - állapítja meg Holtz.3 Itt az összefüggés alapján nyer pozitív értelmet. A icaAoD épyou „szép, illetve jó munka”, kívánatos munkakör. A Pásztori levelekben a KctXó? jelentése azonos az dyaGog-szal, tehát ,jó” (ld. Ifim 5,10. 25. 6,18. Tit 2,7. 14). 1 HOLTZ, G.: Das Pastoralbriefe. Berlin 1965. Evangelische Verlagsanstalt. 74. 2 Van der LEEUF, G.: Sakramentales Denken. 1959. 35. 3 HOLTZ, i. m. 75. OS 21 BO
