Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

felelőse. Majd elnöke a VI. kerületi MSzBT-nak, fennállásáig elnöke a kerületi Békebizottságnak, és ma is alelnöke vagyok a HNF. VI. kér. bizottságának. A MSzBT újjászervezésében végzett munkámért 1958-ban a MSzBT arany-jelvényével tüntettek ki. Az utóbbi öt év alatt kétszer tüntettek ki a békemozgalom arany-jelvényével: 70 és most - 75 éves koromban. Az említetteken kívül tulajdonosa vagyok a Magyar Népköztársasági Érdemrend II. fokozatának is és a Tanácsköztársasági Emlékéremnek (feleségemmel együtt).

Jelenleg - pártmunkám mellett - a régi közalkalmazottak első világháború alatti szervezkedő mozgalmának történetén dolgozom. Ehhez azonban hiányzanak a kellő anyagi eszközeim. Pedig már nincs sok időm befejezni ezt a művemet, amely megörökíthetné a magyarországi munkásmozgalom egyik kevéssé ismert részének adatait, amelyeket leghitelesebben én jegyezhetek fel, aki kezdeményeztem ezt a mozgalmat.

Az ellenforradalom után tudatosan, példamutatásból dolgoztam a párt- és tömegmozgalmak lakóhelyi szintjén. Úgy éreztem, hogy evvel jó szolgálatot teszek ügyünknek. Nem is ajánlkoztam magasabb szinten. Oda úgyis elegen törekednek. Evvel vállaltam azt a hátrányos következményt is, hogy fentebb elfelejtkeznek rólam.”

Kiss Roland Budapesten halt meg 1967. május 18-án. Felesége rövidesen követte. Az MSzMP mindkettőjüket saját halottjának tekintette. Iratanyaga a Páttörténeti Intézetbe került, onnan adtak át egy válogatott részt a református egyháznak, amely a Zsinati Levéltárba került.

Igen vázlatos, elnagyolt, „sötét tónusú” „ecsetvonások” ezek, de talán kirajzolódott egy kép, ami nem is annyira egy ember, sokkal inkább egy kor (így is mondhatnám: egy kór) képét, vonásait mutatják. Kiss Roland nem volt egyedül a pártfeladatot teljesítő, magas egyházi fúnkciót is viselő személyek között! Éppen ezért ez a téma megérdemelne egy monografikus feldolgozást; egyelőre talán „csak” Kiss Roland tevékenységét illetően, aztán majd csokorba szedve a többi hasonló esetet is, s így kibontakozhatna az 1945 utáni évtizedek) egyház- és valláspolitikájának egy valósabb, testközeli arca.

os208so