Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

szavazatot) - a „beérkezett 417 érvényes szavazatból 368 szavazat Kiss Ro­land egyházkerületi tanácsbíróra esett" (12 szavazólap üres volt, a többi pe­dig 13 más egyén között oszlott meg). így - sokadjára végül is - „Kiss Ro­land e szavazásnál a megválasztáshoz szükséges és megkívánt általános több­séget elnyerte", és „a dunamelléki református egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnokának nyilvánítja, s ezen tisztségébe beiktatja ” az egyházkerületi közgyűlés. Ez 1949. április 6-án - ünnepélyes keretek között - meg is történt. (Kiss Roland főgondnoki székfoglaló beszédét Rákosi előze­tesen bekérte és ő maga is elolvasta, majd Losonczy Gézával is átnézette).1 2 Hogy Kiss Roland megválasztásának kierőszakolása mennyi „haszonnal” járt az egyház számára, az részben ismert, részben a további kutatások során fog kiderülni. Szabó Imre esperes még egy próbálkozást tesz: március 4-én, „baráti le­velet” ír Kiss Rolandhoz, amelyben emlékezteti: „...Kívánom, hogy ez a gondviselés szerű ember légy és lehess közöttünk, mert arra fel vagy készítve. Tudod a legnagyobb titkot: az Úr Jézus helyettes elégtételét: a kereszt titkát. Ismered Isten Igéjét, mint Isten beszédét. Tudsz imádkozni, szereted a refor­mátus egyházat, mint Krisztus tulajdonát még erőtlenségében is, és szolgái között vannak ifjúságodtól fogva legjobb barátaid. Gyermekkori emlékeid odafűznek a tasnádi templomhoz és istenfélő édesatyádhoz. Szereted az eklé­zsia rendjét, szabadságszeretetét és a gyengének és erőtlennek pártjára álló, a krisztianizmusból származó lovagiasságot. ” Hogy ezeknek az emlékeztető 1 Lásd Kiss Roland lemondó levelét, 1956. október 31. - Egyház és Világ 1990. évf. 10. sz. 5-11. old. Ebben Majsai Tamás 12.sz. jegyzetét. 2 Szabó Imre budapesti református esperes levele Kiss Rolandhoz 1949. március 4. Eredetije a Református Zsinati Levéltárban őrzött Kiss Roland iratai között talál­ható. „Kedves Roland! Nem udvariasság kérdése számomra ez a levél, hanem igen komoly belső szükség és elhatározás. Azért is vártam vele, mert az e heti hajszolt életemben nem volt egy csendes félóra, hogy nyugodtan leírjam. Te nagyon jól tudod, hogy az első fázisában a főgondnok-keresésünknek nem úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy a Te személyedben van a megoldás. A második vá­lasztás előkészítésekor pedig felszólalásom fordította meg az egész helyzetet. Ott a gyűlés közben kaptam azt a megvilágositást, hogy tegyek jó bizonyságot melletted és melléd álljak bensöleg és nyilvánosan. Akkor már oda fejlődött a helyzet, hogy egyházkerületünknek a Te személyedben volt az egyetlen megoldás. Igen nehéz, s próbáltatásos időkben az Isten, ha ad gondviselésszerű embert egyházunknak, ab­ban a segedelmét is nyújtja. Kívánom, hogy ez a gondviselésszent ember légy és le­hess közöttünk, mert arra fel vagy készítve. Tudod a legnagyobb titkot: az Úr Jézus helyettes elégtételét: a kereszt titkát. Ismered az Isten Igéjét, mint Isten beszédét. Tudsz imádkozni, szereted a református egyházat, mint a Krisztus tulajdonát még erőtlenségében is, és szolgái között vannak ifjúságodtól fogva legjobb barátaid. Gyermekkori emlékeid odafűznek a tasnádi templomhoz, és istenfélő édesatyádhoz. 03206SO

Next

/
Thumbnails
Contents