Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

egy egyházi teológiai intézmény létesítését. A lelkészképző főiskola (!) „aka­démia” lesz doktoravatási és magántanári képesítési joggal. A látszólag viszonylagosan nyugodt felszín alatt a feszültség azonban egyre nyilvánvalóbb lett. Amikor Groó Gyula egyetemes főtitkár július első hetében megküldte Turóczy Zoltán rangidős püspöknek az állammal kötendő ún. Pótegyezményre vonatkozó tárgyalás anyagát, a püspök július 15-én ke­mény hangú levélben ezeket válaszolta: „Sajnálattal vagyok kénytelen meg­állapítani, hogy a tárgyalásokat az egyház nevében nem az egyház által kikül­dött bizottság folytatta. Miután az ügy szíves tájékoztatása szerint már az utol­só előtti lépés stádiumában van, felelősségem tudatában a tárgyalásokba ezen a ponton már nem kapcsolódhatok bele...”. A püspököt július 18-án arról is tájékoztatták, hogy a tárgyalások szín­helye nem a minisztérium főépülete, hanem a Szabadság-téri épület (?) volt és előzetesen szó sem volt arról, hogy a tárgyaláson részt vesz a kultuszminiszter is. — Ezekből a fennmaradt iratokból úgy tűnik, hogy Darvas József a legitim egyházi vezetőség mellőzésével igyekezett kierőszakolni a Pótegyezmény tervezetének mielőbbi elfogadását. A szolgálatra nézve idősebb két püspök, Turóczy Zoltán és Szabó József ezért augusztus 14-re egybehívta az Evangé­likus Egyházegyetem lelkészképző bizottságát. Az egyezmény-tervezeten azonban már aligha lehetett változtatni. A kultuszminiszter legfeljebb annyi engedményt tett, hogy főiskola helyett elfo­gadta, hogy az új egyházi intézmény az Akadémia nevet viselje. A tervezetet Karner Károly dékán megküldte a Pécsi Tudományegyetem rectorának, aki „az evangélikus hittudományi karnak az egyetem szervezetéből történő saj­nálatos (!) kiválásával kapcsolatos egyezmény-tervezetet” átnézés után az egyetemi tanács jegyzője útján visszaküldte Sopronba. Az Egyezmény gyakorlatilag tehát már csak aláírásra várt. Ám a tanári kar és az egyházi és világi felsőbbség feszültsége is kulminált ezekben a na­pokban, hiszen hosszú vita előzte meg mind az eddigi épület esetleges átme­neti bérleti vagy ingyenes használatát, mind pedig a Teológiai Akadémia által átveendő vagy mellőzendő tanárok és alkalmazottak sorsát. A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem a Pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kará­nak az egyetem szervezetéről való leválasztása ügyében 1950. augusztus 30- án Darvas József kult. min. ill. Turóczy Zoltán püspök, lelkészi elnök és dr. Reök Iván egyetemes felügyelő aláírásával Egyezményt kötött. Ennek értelmében a Magyar Népköztársaság Kormánya tudomásul vette, hogy a ME Egyházegyetem a pécsi tudományegyetem szervezetéről az 1950. évi 23. számú törvényerejű rendelettel leválasztott evangélikus hittudományi kar helyett a lelkészképzés biztosítása érdekében Teológiai Akadémiát állít fel. Az Akadémia fenntartásával kapcsolatos kiadásokra 3 éven át államse­gélyt biztosít, amely összeg azután 15 éven át 25%-kal csökken és 1968-ban teljesen megszűnik. Az oktató és nem oktató jellegű személyzet végelbánás 0219780

Next

/
Thumbnails
Contents