Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
ceni Trac tusra jellemző témaként kezelhető, hanem országos szinten, s hajói meggondoljuk, valamennyi egyházra vonatkoztatva. A reformátusokra vetve tekintetünket, a kérdés megfogalmazásában valójában két egymással szorosan összefüggő tárgykör ismerhető fel, mégpedig rendi korszakról lévén szó, olyan tekintetben, hogy az előjogok világába sorolhatók vagy a nemtelenek közé, esetleg valamiféle átmeneti rétegnek minősítsük. A megnyugtató válaszadás érdekében a társadalmi helyzet megítélésében el kell különíteni az egyházközséget a prédikátorok ügyétől. A szétválasztást - bár mesterségesnek tűnik - az indokolja, hogy a magyar közjogban a közösség és az egyén joga nem feltétlenül esett egybe. A már érintett szabad királyi jog ezt a megállapítást egyértelműen igazolja: a város közössége a kiváltságolással testületileg nemesi jogot nyert, polgárai azonban csak cívis joggal rendelkezhettek. Az egyházközségek társadalmi helyének a meghatározásánál tulajdonjog és az adómentesség perdöntőnek bizonyulhat, mert a nemesek és a nem nemesek között ez a két tényező szigorú elkülönítő határvonalat húzott. Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy az eklézsiák maguk nem rendelkeztek földtulajdonnal. A szabad királyi városokban, hajdúvárosokban, a nemesi közösségekben az eklézsiák testületi-, a mezővárosokban és jobbágyfalvakban pedig földesúri tulajdonból nyertek bizonyos területeket szükségleteik fedezésére. Ezeket valamennyi esetben kegyúri járandóságnak tekinthetjük. A föld nemesi tulajdonnak számított, ennél fogva a városok bírhattak nemesi ingatlant, mert testületileg egy nemes személyt testesítettek meg. Ellenben „a protestáns val- lású községek, a holt kézről szóló törvényeknél fogva, sem Magyar-, sem Erdélyországban már nem szerezhettek”.1 A nemeseknek ezzel a jogával tehát nem rendelkeztek. Másképpen alakult az egyházközségek helyzete az adómentességnél. Az 1647. évi nagyszombati országgyűlés 8. te.-ben hallgatólagosan elismerte a templom-, papiak- és az iskola telkei mindenféle adózás alól mentesültek, valójában tehát ebben a vonatkozásban nemesi kiváltságot élveztek.2 Arra azonban sehol sem találunk példát, hogy birtokszerzési joggal is felruházták őket. Esetükben tehát egy erősen korlátozott földtulajdon birtoklás párosult az egyik jellegzetes nemesi előjoggal, az adómentességgel.3 Sok tekintetben a prédikátorok társadalmi állása is az eklézsiákhoz hasonló módon fejlődött. A hitújítás után a protestáns prédikátorokra a katolikus plébánosokról hallgatólagosan átszállt a nemesihez hasonló megítélés. Ez 1 POKOLY József: A magyar prof. egyházak vagyonjogi viszonyai az 1790-91. XXVI. t.czikkig. Protestáns Szemle, 1895. 60. 2 Uo. 174-175. 3 Többek között utazásoknál vámmentességet élveztek. Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Berettyóújfalujkv. V. 612/a.l.P. 268. CSl87fiO
