Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

Sáp

1

1

1

Sáránd

1

1

1

Sárrétudvari

1

1

1

Szabolcs1

1

Szakoly1

Szentmihály

/Tiszavasvári/

1

1

1

Szentpéterszeg

1

1

1

Szerep1

1

Tetétlen?

1

Téglás

1

1

1

Tépe

1

1

1

Tiszacsege

1

1

1

Tiszadada

1

1

1

Tiszadob

1

1

1

Tiszaeszlár

1

1

1

Tiszafüred

1

T~

1

Tiszalök

1

i

1

Tiszanagyfalu7~

Új fehértó

1

i

i

Vámospércs

1

i

i

Összesen

50

53

60

A reformáció a Tiszántúlon szervezetileg már a 17. század elején kiteljesedett, amit az is jelez, hogy a Debreceni Tractus mind a 70 eklézsiájában prédikátor szolgált.1 A különböző háborús dúlások és az ellenreformáció következtében egy évszázaddal később az eklézsiák száma 48-ra apadt, de már ezek közül is nyolc pap nélkül maradt /Geszteréd, Nyírgelse, Hajdúsámson, Szabolcs, Szakoly, Tiszanagyfalu, Szerep, Tetétlen/. Igaz, hogy a papnélküli egyházközségek az aprófalvak közé tartoztak, egészében véve mégis az eklézsiái életet szegényítő apályt eredményeztek. Másik nézőpontból persze úgy is értékelhetjük, hogy a Debcereni Tractusban a megmaradt 48 egyházközségből 40-ben a folyamatosságot a nehéz időkben is biztosítani tudták.

Az első hivatalos összeírást követő évszázadban aztán - a táblázat erről tanúskodik - a népességükben megcsappant és elszegényedett egyházközségekbe is fokozatosan prédikátorokat fogadtak a hívek. Az 1763. évi összeírás idejére csak Szakoly és Tiszanagyfalu /esetleg Nagyrábé/ parókiája maradt üresen, 1814-re pedig már valamennyi prédikátori állást betöltötték.

A papot nélkülöző eklézsiák filiaként működtek Tiszanagyfaluba Tiszaeszlárról, Szakolyra Balkányról, Tetétlenre pedig Kábáról járt át időn1 TtREL 31.a.l.P.414-425.

03184 Sü