Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Rácz István A Debreceni Tractus prédikátorainak létszáma és társadalmi státusa /1725-1814/* A Géléi Katona-féle 2. kánon az egyház hét hivatalát nevezte meg: az eklézsiák pásztorait, az egyházmegyék espereseit, az egyházkerületek superinten- denseit, az iskolák igazgatóit /rektor/, a gyülekezetek kántorait és az egyházfi- akat. Az első helyre tehát a prédikátorokat állította, akik „tanítói és vezetői a népnek” /4. kánon/.1 Az egyháztörténészek ezt a felfogást Méliustól eredeztetik, aki szerint „a lelkipásztorok csillagok, a világ világossága, a föld sava”, mert „nem a juhok a pásztort, hanem a pásztor tereli a juhokat”. A prédikátort azonban - ellentétben a katolikus felfogással - nem azonosította az egyházzal, mert tanítása szerint nem áll a gyülekezet felett, annak csak kiemelkedő tevékenységre hivatott tagja.2 A hitélet ápolása és az iskolaügy terén a vezetés az ő kezében van. Személye tehát szorosan kötődik az eklézsiához, nála nélkül csonka maradna, miként a prédikátor sem alkothat önmaga eklézsiát. Az eklézsia és a prédikátor viszonyáról ez a. kánoni elv továbbra is zsinórmérték maradt, később sem kopott ki a köztudatból, amit mutat, hogy 1765-ben is egy papmarasztási vitás ügyben a Tractus a debrecenieket arra figyelmeztette, hogy az eklézsiát „a gyülekezet a Pásztorral vagy Tanítókkal együtt” alkotja, és ha rendesek, nem értelmezhetik másként.3 A Debreceni Tractus prédikátorainak a létszámát az 1725/29-ben történt első hivatalos összeírás idejétől követjük nyomon. Eklézsiánként való bontásban az alábbi táblázatban közöljük:4 * Részlet a Szerző Egyház és társadalom című, készülő kötetéből. 1 Geleji Katona István: Egyházi kánonok... Magyar nyelvre fordította KISS Áron. Kecskemét, 1875. 1-2. 2 1567:37,47. KISS Áron: i. m. 188, 581.; BUCSAY Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Budapest, 1985. 92. Vö. BARCSA János: A Tiszántúli Református Egyházkerület történelme. I. Debreczen, 1906. 32. 3 A Debreceni Tractus 1765. márciús 21-én kelt levele a Debreceni Eklézsiához. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára /a továbbiakban TtREL/ I. 31.a3.P.396. 4 A táblázat forrásai időbeli sorrendben: CsÁJl Pál szerk.: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. Egyháztörténet, 1958.34-77., TtREL. 1. 31 .a. 1 .P.2-46., 1.1 .s.P.67-70. Cgl82gO
