Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
tak, a tanács semmilyen ügyben nem lehetett felettük illetékes. Az volt a lényegében elképesztő helyzet, hogy az uraságon kívül bárkit, még egy prédikátort is lehetett a városi bíróság előtt perbe idézni, de diákot nem. Egy mészáros a tanács elé citálta például rágalmazás miatt 1650-ben Veréczi Ferencet, aki nemcsak lelkész volt, de mindenféle birtokaival igen gazdag is.1 Hasonló módon pataki ember a legelesettebb diákkal szemben sem járhatott volna el. A diákok felett az igazságszolgáltatás útja az iskolán kezdve a pataki elsőpapon át a zempléni espereshez, majd a földesúrig vezetett. Ez a helyzet sem Patak lakosainak, sem a magisztrátusnak nem lehetett könnyű. A meglepő azonban az, hogy úrrá lettek rajta. Egy rendkívül forrongó hangulatú eseménysor jól mutatja, milyen bölcsen kezelte a hivatalos Sárospatak a város és a Kollégium viszonyát. 1618-ban először is az borzolta fel a kedélyeket, hogy Rákóczi György „a város bosszúságára” a hagyományosnál nagyobb hordókban küldte ki az urasági kocsmában húsvétkor árulandó bort. Aztán az derült ki mind a földesúr, mind a patakiak nagy felháborodására, hogy a kollégiumi kocsmát meg szabálytalanul tartják nyitva. A város tiltakozott, az uraság részéről pedig a vevőket elriasztó őrnek a Kollégium elé állt az udvarbíró. Ezen felháborodva a diákok kirohantak a közeli rétre. Ott dulakodás kezdődött. Egy szerencsétlen pillanatban Szöts Lukács városi katona agyonlőtte Kaposi Istvánt, az egyik diákot. „Az iskola szabadságának védelmében ölték meg... éljen az emlékezete” - írták be az anyakönyvbe Kaposi neve mellé.2 Az iskola szabadságának és Patak érdekeinek ilyen erőszakos összecsapásából örök ellenségeskedés támadhatott volna. Úgy látszik azonban, a város vezetői nem vitték kenyértörésre a dolgot. Igaz, az egyházi hatóság is felismerte a helyzet fenyegető voltát. A tragikus esemény után, június 12-én egy pataki polgár házában összeültek, és ötnapos tanácskozás során nyolc pontban összefoglalták az iskolai belső fegyelem, valamint Sárospatak és a Kollégium érintkezésének törvényeit. A részvevők aláírásával ellátott iratot bemutatták a magisztrátusnak, a főbíró pedig bejegyezte a városkönyvbe.3 Ez kirívó eset volt, lehettek kevésbé kényesek vagy talán még súlyosabbak is, de a város és a Kollégium alapvetően rendezett viszonya minden megrázkódtatást túlélt. IV. Tanulságok 1. A Kollégiumban tanuló pataki diákokról fennmaradt közvetett adatok azt mutatják, hogy Sárospatakon a 16. században éltek olyan jobbágy emberek, 1 Az esettel a zempléni zsinat foglalkozott: U.o. 1/1.188. 2 Az összecsapás a kocsma miatt: Protocollum 2. 2. Kaposi az anyakönyvben: A Kollégium diákjai 47. 3 Protocollum 1. 200-203. Az iratot kiadta SZENTIMREI Mihály i.m. 0317980
