Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
lemben. Inkább azt vetem fel, hogy az írásos ügyvitel Sárospatakon aligha kezdődött a 16. század harmadik harmadában. Sárospataknak mint királynéi mezővárosnak a későbbinél viszonylag szabadabb státusával, akkori oklevélkiadói tevékenységével itt nem foglalkozom. Igen lényeges változások következhettek be azóta. Hivatkozom viszont magára a városi könyvre. Az 1576-tal induló kötetben olvasható illetékszabályzat azt mutatja, hogy az írásbeli ügyintézés akkor már magas színvonalon állt. Adtak ki „levelet” a város pecsétje alatt vagy a főbíró pecsétje alatt; külön illeték járt akkor, ha a főbíró maga írta az iratot, kevesebb, ha csak a jegyző kezétől származott.1 Mivel előzőleg az ingatlanforgalom szabályait írták le, értelemszerűen azzal kapcsolatos iratok kiadásáról volt szó. Lehetetlen nem feltételezni, hogy olyan helyen, ahol 1576-ban állandó jegyzőt tartottak, és a főbírótól legalábbis elvárták, hogy képes legyen hivatalos iratot kiállítani, ne vezettek volna korábban is városi könyvet. Ezzel a feltevéssel szemben nem tartom érvnek azt, hogy máshonnan sem ismerünk a 16. század elejéről mezővárosban városi könyvet vagy falun falukönyvet. Rengeteg magyarországi forrás elpusztult. És a pataki Protocollum nem olyan, mintha az írásbeli ügyvitelben járatlan emberek kezelték volna. A bejegyzések világos, értelmes szövegek. Ha jól emlékszem, alig egy néhányat nem értettem meg. Azokban az esetekben is az én tájékozatlanságomat, nem pedig az adatokat rögzítő személy zavaros fogalmazását hibáztatom. A pataki városkönyvet olyan emberek vezették, akik egyébként jobbágytelken gazdálkodtak. Vagyis alapvető élettevékenységük nem az írás volt, hanem a földművelés vagy más, a földműveléssel kapcsolatos munka, esetleg lehettek helybeli iparosok, illetve a mezőgazdasági munka mellett ipart fenntartó jobbágyok. A főbírók, mint mindenütt, szolgálatmentességet kaptak hivataluk idejére, úgyhogy az uradalmi iratokban könnyen felismerhetők. A jegyzőknek azonban ugyanez a kedvezmény nem járt, így őket nem igen lehet azonosítani, mert a Protocollumban rendszerint a „deák” megjelöléssel, a keresztnevükön szerepelnek, az uraság pedig nem tartotta számon jegyzői státusukat. Náluk tehát nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy esetleg élethivatásként is lehettek jegyzők.- Patakiak 16. századi egyetemjárása Ugyancsak közvetett bizonyíték patakiak jelenlétére a 16. századi Kollégiumban az egyetemjárásuk. Itt is érvényesül az a források hiánya miatt támadt abszurd helyzet, hogy könnyebb magyarországi diákokat a külföldi egyetemek névsoraiban megtalálni, mint itthoni iskolák adataiban. Pataki anyakönyv a 16. századból nincs, de nyilván a Kollégiumban kezdték a tanulmányaikat azok, akik egyetemekre eljutottak. 1 Protocollum 2. 8-9. OS173BO
