Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Dienes Dénes Egy elfelejtett imádságszerző Bárczay Klára Az egyháztörténet egyáltalán nem tartja számon Bárczay Klárát, irodalom- történetünknek is csak hellyel-közzel ismeri a fiatalon elhunyt református imádságszerzőt.1 Talán elfeledéséhez az is hozzájárult, hogy imádságait fordításként közölte. Úgy véljük, az eddigieknél sokkal komolyabb figyelmet érdemel személye és kis könyvecskéje. A Bárczay család A család történetének alapvonalait Csorna József feltárta és közzétette.2 A törzsökös abaúji família a vármegye Bárca nevű községéről nevezte magát, őseit az oklevelek már a 13. században említik. Címert Zsigmond királytól kaptak 1421-ben: „Kék pajzsban, arany leveles koronából növekvő ifjú, veres ruhában, nyitott (fedetlen) nyakkal, fején kerek, fekete sapka, emelt baljával feje fölött azon hétágú agancsot markolja, mely jobb vállábái karja helyén nőtt ki.” A család az idők során Abaújban több birtokot szerzett. A 15-16. század háborús évtizedeiben néhány jeles katona került ki tagjai közül, ez is hozzájárult, hogy Abaúj vármegye életében a família előkelő szerepet vitt, más vármegyékben pedig újabb birtokokat kapott. Jelen összefüggésben bennünket kiemelten érdekel, hogy a hitújítás során a Bárczayak reformátusokká lettek. Egyházuk életében, különösen a 18. század során, kiemelkedő szerepet játszottak. Miután a magyarországi főnemesség a 17. században döntő többségében katalizált, az egyre nyíltabb üldözésnek kitett református egyház a hithű nemesi középosztályban találta meg támaszát és védelmét. A Tiszán inneni református egyházvidék életében az egyházvédelemből a Bárczay család több tagja kivette részét.3 Bárczay László Vay Ábrahám egyházkerületi főgondnok egyik legjelentősebb munkatársa az üldözött gyülekezetek támogatásában. Birtokaik református egyházközségeinek patrónusa, bőkezű támogatója a família számos tagja. Abaújkér, Alsó- kemece, Alsóbárca, Borsod, Felsődobsza, Gálszécs, Göncmszka, Hejőcsaba, Kassa, Pere, Petőszinye, Szabolcs, Szinpetri, Tiszabura azok a gyülekezetek, 1 SziNNYEl József: Magyar írók élete és munkái. 1-14 köt. Budapest, 1891-1914. I. kötet 576. 2 Csoma József: Abauj-Toma vármegye nemes családai. Kassa 1897. 77-83. 3 Sárospataki Református Kollégium Levéltára [a továbbiakban SRKLt.]: Zsoldosgyűjtemény, Bárczay iratok. 0316180
