Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

katona lett s előbb Batthyány Ádám oldalán a török ellen harcolt, majd II. Rákóczi György seregében. 1669. április 26-án csatlakozott Sárospatakon a Wesselényi-féle mozgalomhoz. Mikor I. Rákóczi Ferenc a már kirobbant felvidéki felkelést leállította, s a tállyai gyűlésen fegyverletétel mellett döntöttek, Bónisnak sikerült az abaúji nemességet további kitartásra hangolnia a Kelet-Magyarország felé vonuló Sporck tábornokkal szemben. A veszély közeledtével azonban a nemesi sereg elszéledt. Bónist a császárpárti magyarok elfogták és kiszolgáltatták Sporcknak. 1672. április 20-án hirdették ki előtte Pozsonyban a halálos ítéletet. Bónis börtönében megjelentek a jezsuiták azzal az ígérettel, hogyha katolikussá lesz, kegyelmet kap. Levelet írattak vele feleségének, melyben leírta helyzetét. Felesége azt válaszolta: „Most, hogy bajba esett, mint többször is írtam vala, most is csak azt írom, hogy magát ne adja, a hitet megtartsa. Gyermekeit majd eltartja felesége Máriássy Anna.” A Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára Kézirattárában található búcsúzó versének szövege, amit a kivégzése előtti napokon írt a már korábban verselgető Bónis.

A versfők a következő latin mondatot adják: „FRANCISCUS BONIS OBIIT PRO PATRIA SUA”. Ebből idézünk néhány versszakot.

13. Neked édes hazám, vékony erőm szerint Mindenben szolgáltam, nem mutattam csak színt,

Mint tudtam, rólad elhárítottam a kínt,

Úgy cselekedtem én igaz hazafikint.

15. Sérelmes sebedet én gyakran kötöztem,

Borral és olajjal szívesen öntöztem,

Javaiddal magam soha nem töltöttem,

Sőt a magamét is néha ráköltöttem.

16. Oltalma megromlott sorsodnak voltam én,

Nem is igyekeztem soha a magamén

Úgy, mint a magadén, ügyed keserülvén,

Mind azért szállott rám most az lángoló szén.

22. Óh szívem öröme s életemnek fele,

Máriássy Annám, tudom szíved tele Bánattal, mert annak elborított tele,

Sehonnat nem fú rád vigasságnak szele.

23. Paizsod tenéked a nagy Isten lészen,

Sűrű bánátidban kedves véget tészen,

Ingyen irgalmában s kedvében bevészen,

Csak tiszteljed nevét mindenkoron készen.

cg149&0