Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Bevezetés

a magyar nevelésügy a nemzet történelmének válságos évtizedeiben sem maradt ki az európai szellem vérkeringéséből.

Keresztúri Pál nem csak kiváló pedagógus volt, hanem korának jelentős teológusa is. Ebben a tekintetben még inkább felfedezésre szorul. Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy udvari lelkész lévén, befolyásos helyzetben munkálkodott, nem közömbös lelkipásztori forgoló- dásának vizsgálata. Különösen is érdekes lehet - még az egyháztörténet íráson belül is meglehetősen elhanyagolt - kegyességtörténeti szempont érvényesítése teológiájának elemzésében, mert oly korban munkálkodott, amikor a réginek és az újnak kemény csatái folytak a hazai református egyház kebelében. Azért hangsúlyozzuk ezt a szempontot, mert ennek érvényesítésében véljük korrigálhatónak a puritán küzdelmek ismertetése és értelmezése során rögzült álláspontot, amely csupa pozitív előjellel méltatta a hazai puritán törekvéseket, ezzel szemben az ortodoxiában pusztán a haladásellenes reakciót látta. Noha az ortodoxia ilyen megítélése meglehetősen túlzó, mégsem annak apológiáját tűzzük ki célul, hanem arra a középutas törekvésre hívjuk fel a figyelmet, amely a régi keretek megváltoztatása nélkül, azok között a kegyességi megújulásban látta és munkálta az előrelépés lehetőségét.

Alii Keresztúri Pál teológiáját vizsgálja, szerencsésebb helyzetben van, mert ilyen jellegű munkái megjelentek s legalább a kutató számára hozzáférhetők. Az Olvasót azonban nem küldjük a könyvtárakba, hogy ezeket elolvassa, hanem számos korabeli szövegrészlettel illusztráljuk mondanivalónkat.

E kötet szerény kísérlet arra is, hogy függelékként a fejedelmi pedagógus és prédikátor írói örökségének néhány részletét az érdeklődő Olvasó elé tárja. Ebben az esetben eltekintünk a betűhív közléstől, de igyekszünk megtartani a XVII. századi beszéd jellegzetességeit.

Crí 8 irJ