Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Keresztúri Bíró Pál pedagógiai munkásságának színtere és tartalma - Schola Aulica - Udvari Iskola

fejedelem az udvari iskola életére mennyire odafigyelt, azt a tanulmá­nyokat hanyagoló, a tanulástól elmaradó Lázár György esete kiválóan jellemzi. Ez egyben újabb példa a nemesek iskoláztatásának problémá­iról mondottakhoz is. Lázár György 1635-ben nem ment vissza Gyula- fehérvárra az udvari iskolába, ezért a fejedelem a következő levelet küldte neki. A szokásos üdvözlő formula után Rákóczi a dolog közepé­be vág: „Igen otthon felejtéd magadat. Parancsoljuk azért, hogy mindjá­rást jöttést jöjj gyermekink mellé. Secus non facturus” [másként ne cse­lekedj]. Majd utóiratban hozzáfűzi: ,/lz mid vagyon, azt mindenkor megtanálod, de az tanulásnak idejét ha elmulasztod, az többé elő nem jü; úgy értjük, immár is az tékozláshoz kezdettél és rosszak tanácsán indultál el, de ha magad meg nem emendálod, és tanúság mellé sietséggel nem jüsz, érted küldünk, nyakon kötve is az scholában hozatunk, rossz em­ber".220 Ennek a felszólításnak nem lehetett nem engedelmeskedni, Lázár azután el is végezte a tanulmányokat Keresztúri keze alatt. A Rákóczi fiúk nevelése együtt zajlott az udvari iskolában az erdé­lyi nemesség hasonló korú fiaival. Szilágyi Sándor a hercegeken kívül 12 személyt sorol fel.221 Főudvarmesterként Herczeg Zsigmond fel­ügyelt az iskolára s mások is tevékenykedtek mellette, főként a gazda­sági ügyeket intézve. Keresztúrinak Herczeg Zsigmondhoz írt levele igen becses dokumentum, mert saját soraiból, s nem csak mások em­lékeiből következtethetünk jellemére, személyiségére.222 Leveléből derűs, jó humorú, kedélyes ember képe rajzolódik ki. De kiviláglik az is, hogy az általa vezetett iskolában szintén otthonos a derű és a jókedv. „Sz. György poharát igen meglökök, vígan, semmi szomorúság hála Is­tennek nem elegyedék közinkben. Zsigmond innepét is ékesítők, de nem oly módosán, mint kegyelmed ittlétében, mert ebéden csak szokásunk szerént egy asztalra készülőnk, melyet szomorú gyomorral visel vala Zsig­mond uracska; de azután feltalálván rendit, megvídula és vacsorára pompásan két asztalra felénk és igen vígan tokánk". Az egyébként nem feltétlenül kellemes iskolai tevékenység, versek fordítása anyanyelvről latinra, itt a hétköznapi szórakozásban is helyet talált. „Az úr őnagysága írt vala egy éneket magyarul, melyet naponként dúdoltattunk is a Barakonyi uram inasával, ezt is, noha nem mondta, de igen ráncos fővel ™ Szilágyi Sándor: Egy államférfi fiatalságából. Századok, 1881. 61-62 p. a' SZILÁGYI Sándor: Rákóczi Zsigmond. 22-23 p. Az udvari iskola leírása 19-39 p. m MKsz 1892/1893,93-94 p. C3 75 so

Next

/
Thumbnails
Contents