Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
Hazai állapotok a református iskolaügy terén - A reformáció és iskolázás Magyarországon
inneni református iskolák hivatalos tankönyvévé tették. Néhány évtizeddel később már országosan elterjedt a használata, amit híven jelez az, hogy a dunántúli egyházkerület 1618-ban a felavatandó lelkészektől megkövetelte ismeretét. Az 1630. évi pápai zsinat végzése pedig kimondja: „Minden iskolában a tanulóknak nagy gonddal csepegtessék a leikébe a Heidelbergi Kátét; éspedig a nagyobb gyermekeknek Syderius magyar nyelvű kátéját, a kisebbeknek pedig Huszár Gálét”. Az 1646. évi szatmárnémeti zsinat szintén megerősíti használatát. Siderius munkája zamatos nyelvezetű, stílusa gördülékeny, világosan kifejező, előadásában közvetlen, fogalmazásában egyszerű, mégis színes és tetszetős. Előadását nem terhelte a reformáció irodalmára oly jellemző polémia-apológia. Nyugodt légkörben született, a reformá- ciós irányzatok már kikristályosodtak és megerősödtek, az erőszakos ellenreformáció pedig még nem indult meg. Használhatóságát különösen segítette a szerző pedagógiai koncepciója. Olyan munkára törekedett, amit, ahogy ő kifejezte, „a gyermeki elme is megfoghat”. A káté előszavából világosan kicsendül a reformáció alapvető nevelési elve: a családi és iskolai tanítás-nevelés harmonikus egysége. Az iskola megnyújtása a családnak és része a családi nevelésnek. Néhány évtizeddel később lényegében Comenius is ezt az elvet hangsúlyozta. Siderius így írt erről: „Mivelhogy e világra való teremtésünknek kiváltképpen való vége és célja az igaz isteni ismeret, és annak a megismert Istennek szent- séges nevének dicsérete és tisztelete: szükség minden keresztyén embernek az ő gyermekeit mindjárt kicsinységüktől fogva, nagy szép isteni félelemben, és jó erkölcsben nevelni, és a keresztyéni hitnek fő ágazataira, mihelyt az Úristen szólásra való erőt ad a kicsinyeknek, megtanítani, és abban gyakorolni. Evégre rendeltetett volt régen, hogy az atyáknak és anyáknak tanításuk mellé, a tanítóknak is oktatása járulna, és minden helyben bizonyos órában, naponként tanúság lenne, ahová a gyermek s az ifjú népek felgyülekeznének, és rövid kérdések és feleletek által tanulnának a hitnek ágairól... ”. Méltó a figyelemre az a felvetése is, hogy mindenütt ugyanabból a könyvből kellene tanítani a kátét, amivel csökkenteni lehetne az azt tanító lelkészek gyakori változásából adódó problémát. Az új lelkész ugyanis a legtöbbször más katekizmust használt, mint az elődje, s ebből adódóan törés állt ba a tanításban. Az'egységes tankönyv megfelelő a 50 so