Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
Függelék - Keresztúri B. Pál munkáiból - Mennyei társalkodás - Báthori Sofiának
MENNYEI TÁRSALKODÁS Az az: Az Istennek a bűnös emberrel való beszélgetése. Melyben megmutatja az Isten, minémű hajlandó légyen ő a megtérő bűnösnek meghallgatására, és minémű örvendetes szókkal biztassa az ő szerelmesit, mikor az idvességnek után a próbáknak szélvészein hányattatnak. BAthori Somának, Erdély Országának ifjabbik Fejedelem Asszonyának és az Istennek alázatos Szolgáló Leányának, a Jézus Krisztus által kegyelem és békesség! egyelmes Asszonyom! e megveszett Világ, mely igen bémerült a kárhozatnak sárjában, világos tüköré a halandók között széjjel eláradott gonoszság. Mert ha a bűn szerelmétől megcsalatott ember magát s magához hasonlókat megszemlél, minden rend az Úrnak Szentséges Törvényét, ama lelkeknek nyugovó helyére vezérlő Lámpást, a bűnnek sűrűséges ködével megfojtott, eloltott, talpa alá tapodott. Elfelejtkezett e Világ, mi légyen ő, kitől légyen és mely közel légyen változásának vége. Sír a Föld a vétkeknek súlyos terhe alatt; a teremtett állat csak sóhajt, várván ama szabadulásnak óráját, melyen e gyarlóság miatt romlandó természet romolhatatlanságra mehetne. Az Isten, aki Mennynek, Földnek ítélő Bírája kiált s kiáltatja a megtérésnek idejét. De elnyomta e Világot a vétek, megsokasult a bűn, s a bűnösöknek fiai naprul napra többülnek. Nincs aki gondolkodnék a jövendő időkről, nincs aki jóra fogná életét, megnézné veszedelmes útait, s halandó voltáról a Teremtő Istennel beszélgetésre indulna. Én azért, Kegyelmes Asszonyom, látván e romlott természetnek nagy voltát, és szomjúhozván a bűnös Világnak térését, minden bűnein szo- morkodó lelket a Felséges Istenhez az édes beszélgetésre ingatok, hogy ki-ki szemlélvén a megbúsult Istennek ostorit, a fegyvert, a pusztulást és e mi szegény Nemzetünket sűrűn emésztő döghalált, serkenne fel, hogy minekelőtte magán, s maga szép cselédén és szívébe béferkezett barátin az Úrnak megnehezült karját könyvező szemekkel nézné, elmélkednék hirtelen elmúló életének végéről, és Istennel ama fényes boldogságnak helyéről beszélgetne, melyet ama keresztfáról lecsepegő vérrel pirosló sereg kiterjesztett kézzel vár. Imhol azért, os 154 EO
