Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Függelék - Keresztúri B. Pál munkáiból - Felsördült keresztyén

csak gondolkodásom is arról nem volt, hogy valaha e kis írásomnak szem eleiben kelletnék érkezni. Hanem minekutána a mi kegyelmes Urunknak, Fejedelmünknek jóra indult méltatlan oktatásomra bízattatott szerelmes két fiának az igaz vallásban való szép épületeket közhelyen megpróbáltam volna. Tetszék ő Nagyságának csakhamar, hogy a meghallott próbát minden rendi szerint leíratván, ő Nagyságá­nak béadnám. Kedvetlen valék e dologhoz jó ideig, gyanúságban lévén azontúl az ő Nagysága bölcs és Istenes szándéka felől. Annak utána az ő Nagysága e felől való fejedelmi bölcs végezését illetlen ellenkezé­semmel késleltetni lehetetlen vala. Protestálok másodszor a mi kegyelmes Fejedelmünk ő Nagysá­gának méltóságos tekinteti előtt is; mert noha mocskos írásnak rendi­ben az én nevemen láttatik szegezgetni, de egyáltallyában a fejedelmi méltóságot ingerli. Ez lön oka, hogy az homályban utat veszthetne, nevét is eltitkolá, kétség nélkül soha tőlem való féltében nevének borí­tékot nem keres vala, kiváltképpen aminémű marka pökő marhának magát írásában jelenti, és az én nevemet minden tehetségemmel együtt is mély gyermek játéknak ítéli. A Csecsemőket is, kiket rút ko­mor orcával tekintél, nem hagyja, hanem játék formán nagy fene me­részséggel ottan-ottan érdekli. Kétség nélkül ama fejedelmi két cseme­tén háborog, kiknek tekintetes neve alatt e Csecsemő Keresztyén sok felé, szép hírrel-néwel kiterjedt; és akiknek méltóságos nevekkel e könyvecskének eleit tündöklővé tettük. Irigyli ez csalárd, hogy az ő patikáján kívül ilyen két szép cseme­tének virágzását látja. Orrolja, hogy e kis könyvecskéből, még csecse­mő korokban, közüllök ötven s hatvan esztendős Jesuitának homlokán a disputációban verítéket indítanának; búsul, hogy az ő tanításának gőgös rendin kívül a kisdedek a mennyei jóknak értelmére bőségesen jutnának. Ezeket érdekli azért, ezeket mérges írásában bizonyára, nem engemet. Ez ám ama Jesuitai mérges ördögi csalárdság! De jól vagyon, hogy noha kegyelmes fejedelmünk ellen rejtegeti mérgét, mindazáltal avagy csak így is maga gondolatlanul gyilkos akaratját világ eleiben okádná, és a mennyei kariul rendelt méltóság ellen, titkon forró elmé­jének magosán felemelt cégért készítene. Nem nyughatik az ár a zsák­ban, kimutatja magát, ha csak alig lehet is. Csudálom e Jesuitai vakme­rő bátorságot, hogy akinek csendes vezérlése alatt minden váratlan veszélytől bátorságban nyugszik, annak vigyázó kegyelmességét nyíl­ói 151 80

Next

/
Thumbnails
Contents