Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor
ka, a megismerés elrejtésének oka pedig Isten titka. Az előbbiért tehát az embernek nem jár jutalom, az utóbbiért viszont nem büntethető. A jutalom-büntetés összefüggései a kérdésben nem evilági kategóriák, ezt Isten fenntartotta magának a végítéletre. A kényszerítés helyett az ige által való „szorgalmatos hívogatás” szolgálatát kell alkalmazni. El kellett pedig Keresztúrinak hallgatnia a nevét azért is, mert a fejedelem semmiképpen nem járult volna hozzá, hogy ez a munka napvilágot lásson. Hiszen ez a mű kétélű fegyver volt, mert nem csak az erőszakos rekatolizációt utasította el, hanem minden tekintetben tagadta a kényszereszközök alkalmazását a vallás dolgában: „Hogy senkit Vallásra hatalommal kénszeríteni nem szabad, közönségesen minden Vallásokról állatom, még azokról is, melyben csak a természet folyásából ismerték meg az emberek, hogy vagyon Isten... Egy legyen é az az Isten, avagy több, a Nap, a Hold, a Csillagok legyenek é, vagy más teremtett állatok, itt arról nem szólok: csak valaki minden Vallás nélkül ne akarjon lenni, más Vallásra erőszakkal, sokkal inkább tűzzel vassal... nem kén- szeríthetni".371 Kinek ne jutott volna eszébe a szombatosok 1638-ban kezdődött üldözése? Ez a szempont különösen is növeli ennek a vitairatnak a jelentőségét. Keresztúri pedagógiájában és teológiájában egyaránt hangsúlyos a szelídség, a fizikai kényszerítés helyett a spirituális aktivizálás. A Pápisták méltatlan üldözése a vallásért szerzőjét mindezek alapján talán tényleg benne kereshetjük. A felekezetek türelmes, békés egymás mellett élésének megvoltak az erdélyi hagyományai. Idő haladtával a politikai kompromisszum nyomán kialakult helyzet teológiai megalapozást nyert, amelyhez jelentősen járult hozzá a harcos puritanizmustól elforduló, a személyes kegyesség építését hangsúlyozó református pietizmus. A vallási türelem egyik legkiválóbb, meggyőződéses képviselője a sokat emlegetett Bethlen Miklós. Keresztúrinak „szelíd teológiája” csendül ki vallomásából: „Semmiféle embert, akármi tévelygésben lévőt, még az ateust is nem gyűlölni, hanem szánni, szeretni, és nem erővel, hanem szép szóval, szeretettel kell megtéríteni... Üljön öszve a keresztyén világ, vetkőztesse ki a religiót abból a ficamás, kendőzött, pésmázott, maga találmányú köntöséből, azaz: vegye el tőle, amit maga hozzáadott, viszont adja vissza néki azt, amit róla levont, az igaz szeretetnek és alázatosságnak fejér, candida M'' Pápisták méltatlan üldözése... 8 p. Oi 123 so
