Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - Az udvari prédikátor

soha (noha számtalanszor kedvezés nélkül megfeddettem, sokszor Ország hallatára is) hogy szemben szökött volna velem, ámbár a dorgálás méltatlannak teczett is előtte.’'1'11

A prédikátori rend által kifejtett s a kánonok által törvényerőre emelt nézetrendszer a köztudatban is általános lehetett. Erről a prédikációk gondoskodtak. De a nép, a gyülekezet nem csak hallgathatta az igehirdetés nyomán mindezt, hanem maga is hirdethette. A liturgia során énekszóban kifejezhette s egyben megerősíthette a prédikátori fejtegetést. A puritánok Szenei Molnár zsoltárait egyedülálló igénnyel propagálták, s ahol lehetett, be is vezették. Azok között pedig az istentiszteleten ilyeneket lehetett énekelni vagy otthon olvasni.

Rontsd meg őket te nagy hatalmoddal,

Mint az földből égetett czerép ed ént,

És az te királyi vas páltzáddal Verd öszve, és törd apró pozdorjánként.

Azért fejedelmec, bírác, királlyoc Ezekből tanóságot vegyetec,

És magatokat jól megondollyátoc,

Kic ez földön regnáltoc, itéltec.

Szolgállyatoc ez hatalmos Urnac,

Igaz félelemmel, jámbor élettel,

Örvendezzetec ő Nagy voltánac,

De ezekis legyenec rettegéssel.ij2

Hiszen Isten a király valójában (Zsolt 97; 99 stb), a földi uralkodók csak az ő kegyéből, de éppen ezért igen nagy felelősséggel gyakorolhatják hatalmukat.

Nem szükséges részletesebben foglalkoznunk az udvari prédikáció azon megítélésével, miszerint lett légyen az személyválogatás nélkül, irgalmatlan eréllyel ostorozó, leleplező, mégis „a feudális rend

Erdély s egész magyar nép ... hármas jajja s siralma. Várad, 1653, 21 p. RMNy 2504.

2 Szent Davidnac Soltari... Oppenhemiumban, MDCXII. A 2. zsollár 5-6. verse; kiemelés tőlem (DD).

OS 109 go