A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ MISSZIÓI TEVÉKENYSÉGE - „Egyesületekből a gyülekezetekbe?” - Az 1933-as missziói törvénycikk kialakulása és alkalmazása

úgy kell értelmeznünk, mint a Ravasz püspöknek tulajdonított — "a missziót egyháziasítani és az egyházat missziósítani kell" - koncepció megvalósulásának egyik állomását. Előadásában ó különösen azt veti az egyesületek szemére, hogy minden munkára legalább két, ha nem több egyesület vállalkozik, s így egymás tevékenységét akadályozzák, az erőket pedig szétforgácsolják.

Ilyen körülmények és előfeltételek után került sor 1933. szeptember 14-én az Egyházi Törvénykönyv III. törvénycikkének megalkotására és október 31-i hatállyal való életbeléptetésére "Az egyház missziói munkájáról". Eszerint a missziói munka "törvényesen szabályozott egyházi feladat lesz". Kötelező' végezni minden gyülekezetben — ezt az egyházi szervek ellenőrzik. Az egyház elismeri, hogy "a létező szabad egyesületi formákat [...] kénytelen" megtartani, de ezeket be kell tagolni, az egyházi közösségbe. A belmisszió főbb ágai: evange- lizáció, iratterjesztés, bibliai iskola, konfirmáltak, ifjak, lányok, férfiak, nők közti lelki munka, egyháztagok látogatása, szegénygondozás, szeretetmunka: "a református egyháztagok szociális, művelődési és gazdasági érdekeinek védelme és szolgálata", anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, diákjólét, betegek, árvák, foglyok, elaggottak, munkaképtelenek és munkanélküliek, testi és szellemi munkások támogatása, "minden olyan tevékenység, amely igazságosabb és testvériesebb keresztyén társadalom kiépítését szolgálja", végül a szórványmisszió. Az új belmissziói szervezkedéseket a megfelelő egyházi testületeknek be kell jelenteni. A misszió munkásai (pl. diakónusok) kiképzését a Konvent által adott irányelvek szerint az egyházi testületeknek kell végezniük. Gondoskodni kell minden gyülekezetben évenként egy missziói nap szervezéséről. Ügyelni kell az idegenbe szakadtak lelkigondozására és a külmisszióra is.

Az 1933-as missziói törvénycikk életbelépését követően az egyes belmissziói szövetségek és egyesületek jelentései vagy a velük való egyházi tárgyalások a konventi jegyzőkönyvekben nyomonkövethetők. Pl. az SDG és a Konvent Missziói Bizottsága tárgyalnak98 az imahétről, a fő- és középiskolákról, a virágvasárnapi országos konferenciáról (ezen 977 diák vett részt), nyári táborokról stb. Ugyanezen pont más alpontjai az egyház és a debreceni Református Diakónus- és Diakonisszaképző, a Filadelfia Egylet, a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület - mindkettő diakonisszáké volt -, a Bethánia Egylet közti tárgyalásokról szólnak. Az 51. alpont hangsúlyozza, hogy a Magyar Református Külmissziói Szövetség beépítendő a Konvent szervezetébe - azaz még nem volt annak része. Az 1941-es zsinati jegyzőkönyvből kitűnik99, hogy az Országos Református Szeretetszövetséggel szívélyes a kapcsolat: a Zsinat hálát ad a Szövetség eltelt 10 évéért. 1944-ben Muraközy Gyula missziói előadó jelenti a konventen, hogy a Vasárnapi Iskolai Szövetséggel, a Református KIÉ Szövetséggel és az Országos Református Nőszövetséggel jó a konventi Missziói Bizottság

98 Konventi jegyzőkönyv. 1936. máj. 6, 33. p., 39. alpont

99 Zsinati jegyzőkönyv. 1941. máj. 19-20, 244. p.

58