A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A földkérdés

lentős eredménynek tekinthetjük, hogy pl. 1941-ben 300 községből 508 falusi fiatal vett részt népfőiskolái tanfolyamon.83

Ebben a folyamatban fontos szerepe van a Dunamelléki Egyházkerület földrnűves-ifjai első' budapesti KIÉ téli táborozásának. 1939. február 5-én a Teológiai Akadémia dísztermét zsúfolásig megtöltő paraszt.-, munkás- és diákfiatalok előtt hangzott el Ravasz László püspök emlékezete előadása, A nagy szakadék, amelyben többek között ezeket mondta: "A magyar földön aránytalanul oszlik meg ä , földmívelésből élő két réteg: a nagybirtokos és a munkás. Még most is százezerholdas uradalmak vannak; ugyanakkor több miihó magyar mezőgazdasági proletár tengeti életét azon a földön, amelyik mindenkinek ad kenyeret, sőt kalácsot is, csak annak nem, vagy túlságosan feketét, aki orcája verítékével míveli. Nem keh fejtegetnem, hogy milyen sötéten néz szembe egymással ez a két fél, és micsoda kirobbanás következhetik be, ha a gyűlölet rossz szellemei elszabadulnának."84

Az Országos Református Lelkészegyesület már az 1920-as, Nagyatádi Szabó István-féle földreform elégtelen voltára rámutatott, s radikális földreform mellett foglalt állást. A lelkészi kar jelentős része visszautasította az 1924-es "földreform novella" alapján az egyes tanintézetek fönntartását és a lelkészi jövedelmek biztosítását segítő földigénylési lehetőséget. Az 1926-os Protestáns Napokon Szabó Dezső a protestánsokat a történeti múltjukhoz illő magatartásra intette a nagybirtok megszüntetése, a címek és rangok eltörlése, a magyar parasztság és munkásság segítése, a demokratikus elvek melletti kiállás ügyében. Az 1927. május 22-i budapesti református nagygyűlés az igazságos társadalmi rendet az evangéliumra hivatkozva hirdette. Az ORLE 1939. évi ceglédi ülése elfogadta elnökének, Ravasz László püspöknek a földkérdés igazságos megoldására tett javaslatát: e határozat szerint a magyar református lelkipásztornak az elnyomottak és fölemelendők pártján kell állnia, még akkor is, ha valaki netán bebizonyítaná, hogy a nagybirtok fönnmaradása előnyösebb az ország adózó népe szempontjából, mert a jelenlegi helyzetben viszont milliók sorsa az örök szolgaság és proletárság. Ezért vállalnunk kell még a gazdasági átrendezéssel járó termelési válságot, illetve a nélkülözést is azért, hogy új gazdasági exisztenciák szülessenek, s milliók termelő és fogyasztó képessége emelkedjék. A gyűlés résztvevői kifejezésre juttatták, hogy az egyház vezetőit, lelkészeit és tagságát egyaránt súlyos felelősség terheli, mivel az utóbbi évtizedekben nem sürgették és nem követelték a társadalmi kérdések megoldását az Ige fényében és szellemében, s hallgattak a nagybirtok emberpusztító hatásáról. A résztvevők valamennyien egyhangúan kívánták a gyökeres földreform

83 A népfőiskolái mozgalom története - az ifjúsági egyesületek múltjának tanulmányozásához hasonlóan napjainkban áll földolgozás alatt mind az egyháztörténet, mind a világi történetírás részéről. Lásd pl. a Forrás 1984. 12. tematikus számát, továbbá Kovács Bálint: "A KIÉ és a népfőiskolái mozgalom", In: Honismeret 1984. 2. sz. 27-28.

84 Ravasz László: A nagy szakadék. Bp. 1939. 14. Soli Deo Gloria Kiskönyvtár, 3., együtt Morvay Péter "Református Népfőiskolák" c. előadásával.

48