A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK
zetben és életben a tiszta (bibliai) református keresztyénség elvei szerint, hogy ennek igazságai érvényesüljenek a tudományos teológiában és a gyakorlati egyházi életben, a gyülekezeti evangelizáció és belmisszió munkájában, a szociális munkákban, sőt az egész magyar közélet területén. A konfesszionáhs jellegű "ébredés" hatása az ország újonnan kialakított határain túl is kisugárzott. Lényegében ebben a szellemben alakult meg 1921. augusztus 9-én Marosvécsén a Péceli Körhöz hasonló ún. Vécsi Szövetség, amely, különösen Makkai Sándor püspökké választása (1926) után, az egész erdélyi egyházkerület ügyét irányította. A "történelmi kálvinizmus" állandó harcban állt az egyesületi keretekben tevékenykedő belmissziói mozgalmakkal és csoportokkal, az általában "általános keresztyéninek nevezett - és bizonyos mértékig valóban interkonfesszionális, egyházak fölötti evangéliumi - törekvésekkel. A különböző irányzatok és egyesületek kereteiben folyó munka, és azok egymás elleni küzdelmei igen jelentős energiát emésztettek föl. Az a veszély is fenyegetett, hogy az egyesületi keresztyén- ségbe megy át a történelmi egyház minden értéke, maga az egyház pedig üres, hagyományos keret marad csupán. E kettős veszélyt Ravasz László már püspöksége elején, a 20-as évek derekán fölismerte, s kimondta, hogy a belmisszió az egyház tevékenysége, önmagának építése egyesek és intézmények által, hitvallása szellemében. A megszervezett és teljesen kifejlesztett gyülekezeti élet a belmisszió: az interkonfesszionáhs belmisszió munkásai mindenkor valamelyik konfesszionális, élő és öntudatos egyház tagjai legyenek, s az általuk fölkeresett és megmentett lelkeket vezessék el egy élő egyházhoz. Szállóigévé lett híres programja: "az egyházat missziósítani, a missziót egyháziasítani" kell. Ebbe a programba tartozott a szórványok gondozásának jelentősége is: mivel a magyar reformátusság jelentős része szórványokban él, a szórványok fölkarolását, gondozását az egész magyar reformátusság ügyévé kell tenni. TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK Négy tényezőre kell tekintettel lennünk, ha a református egyház teológiai irányait nyomon kívánjuk követni a tárgyalt korszakban. Ezek közül az első a nemzeti-társadalmi elkötelezettség, mely nemcsak általános református sajátosságként, de speciális magyar református történelmi örökségként is élt ebben az egyházban: ahol a reformátusok alkották a többséget (pl. a Tiszántúl és Erdély összefüggő területein), ott az egyház a szó sajátos értelmében "népegyház" kívánt lenni, de ahol kisebbségben voltak, ott is "a nép egyháza" óhajtott lenni, s a nép teljes - tehát nemcsak vallásos - életét kívánta szolgálni, küldetéstudatból és felelősségvállalásból. Második tényezőként az adott korszakban bekövetkezett történelmi-politikai változásokat említhetjük: ezen belül a Tanácsköztársaságot és bukását, Trianont és a magyar reformátusság életére gyakorolt következményeit, 33
