A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Szentimrei Mihály: A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEI - BEVEZETÉS
A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEI írta: Szentimrei Mihály BEVEZETÉS Amikor 1951-ben, illetve 1952-ben az akkori diktatúra egyházi segédlettel felszámolta az ún, "Egyezmény"-ben az egyházunk tulajdonában hagyott és irányításával működd Sárospataki Református Kollégiumot, annak Teológiai Akadémiáját, Tanítóképző Intézetét, Gimnáziumát, néhány részlegét, az oktatást és nevelést addig segítő kisebb nagyobb gyűjteményét, nem államosították. Gondviselésszerű- en az államosító hatóságok nem tartottak rájuk igényt. Röviddel később kiderült, hogy ezek továbbra is az egyházunk tulajdonában és kezelésében maradnak. Ilyen volt a Nagykönyvtár állománya, a már évek óta önálló múzeummá szerveződni törekvő Régiségtár, a Kollégiumi és Egyházkerületi Levéltár, valamint a Faluszeminárium szellemi. tárgyi néprajzi anyaga, gyülekezet- és helytörténeti adattára. Az iskola megszüntetése után időszerűvé vált elsősorban a teológiai tanárok elhelyezése. Újszászy Kálmánnak, a filozófia, pedagógia és pszichológiai tanszék vezetőjének Budapesten, a Teológiai Akadémián ajánlottak fel tanszéket. Rövid gondolkozási idő és barátaival tartott tanácskozás után úgy döntöttek, hogy nem megy Pestre, hanem az egyházi tulajdonban hagyott kollégiumi "maradékokból" megpróbál önálló egyházi intézetet szervezni. Ennek gyakorlati kivitelezésében számított néhány lelkészi- és világi munkatárs (Czegle Imre, Román János, Bárdos Zoltán, Kiss Pál, majd Barcza József, illetve Nagykaposi Elemér) segítségére, közreműködésére. Türelmes, szívós munkával az elképzelés viszonylag rövid időn belül megvalósult. Egyházkerületi Tudományos Gyűjtemények néven, előbb mini Tiszavidéki. majd Tiszáninneni Egyházkerületi Tudományos Gyűjtemény existált 1991-ig, illetve azóta is él és virul mint a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye, benne a Nagykönyvtár, a Levéltár, a Múzeum és az Adattár. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a Gyűjtemények történetét, állományát, munkáját, egyházunk szolgálatában, a magyar tudományosságban betöltött szerepét még az "illetékesek" sem ismerik eléggé. Ezért fontos egy tárgyilagos tájékoztatás. 1952-1991 közötti állapotáról szóló ismertetés. Általános megállapításként elmondhatjuk, hogy négy autonóm részlegből, egymással összhangban munkálkodó egységes intézetté szerveződött viszonylag hamar. így élt és tevékenykedett végig. Me- mentóként létezett az iskola központi épületének déli szárnyában, puszta létével is emlékeztetett anyaintézetének, a felszámolt Sárospa240
