A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Szentimrei Mihály: ADALÉKOK A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ - VISSZATEKINTÉS A KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEKRE
ADALÉKOK A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ írta: Szentimrei Mihály VISSZATEKINTÉS A KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEKRE Az egyes ember és a közösségek életéhez hasonlóan, a Kollégium több évszázados történetében is váltakoztak a békésebb és küzdelmesebb, az elevenebb és lanyhább, a fényesebb és szürkébb korszakok. A trianoni békét megelőző évtizedekben, egyházunk egészéhez hasonlóan, a pataki iskolának is egy szürkébb, szikkadtabb korszakáról beszélhetünk. Ha Erdélyi Jánosnak az iskola léte értelmét tömören összefoglaló mondatára gondolunk: "Három fáklyám ég: hit, haza, emberiség,1 azt kell mondanunk, hogy ezek a fáklyák ebben a korszakban nem lobogtak. Az oktatással, a tárgyi ismeretek átadásával és átvételével, a tanulással nem volt baj. A hit és a belőle fakadó református keresztyén humanista szemlélet és magatartás halványult el, gyakran csak retorikai szólamokban merült ki. Az iskola egyházi és hitvallásos jellege jobbára csak külsőségekben élt. Bár a 19. század végén Budapestről a Moody és Biberauer Tivadar által támogatott, a református teológus üjúság köréből lassan kiáramló, idős Szabó Aladár által vezetett belmissziós, elsősorban vasárnapi-iskolai és ifjúságébresztő mozgalom enyhe hullámverése Patakot is elérte, de kemény ellenállásba és visszautasításba ütközött. Jellemző, hogy a nyolcadik szemeszterére Sárospatakra beiratkozott Szabó Aladárt a pataki gyülekezet presbitériuma határozatával tiltotta el a felekezeti tanító által támogatott vasárnapi gyermek-bibliaórák tartásától. Szabó Aladár a presbiteri határozat értelmi szerzőjét egyik professzorában gyanította.2 Ennek az állapotnak döntő okát sokan a racionalizmus és a teológiai bberalizmus eluralkodásában látják. A Kollégium ekkori életének pangásával elégedetlenek az első világháborút megelőző években tettek kezdeményező lépéseket olyan irányban, amelyek megfértek a liberális teológiai felfogással. Az egyik csoport a Kollégiumon belül működő Sárospataki Széchenyi Szövetség elnevezésű, tanári vezetéssel működő diákegyesületbe tömörült, és politikai, társadalmi, valamint gazdasági reformtörekvések szolgálatában működött. Egy másik csoport a Sárospataki Néphagyomány- kutató Szövetségben tevékenykedett, s elsősorban szellemi néprajzi anyaggyűjtéssel foglalkozott. Az elsőben a jogakadémia és a teológia, a másodikban mindhárom kollégiumi intézeti ág, valamint az akkor még állami tanítóképző intézet tanárai és diákjai voltak együtt. 1 A Sárospataki Ref. Főiskola háromszázados ünnepe. Emlékkönyvbe foglalta Erdélyi János. Sp. 1860. 65. 2 Szabó Aladár: Kegyelem által. Gödöllő, 1941. 66-75. 203
